Századok – 2008

TANULMÁNYOK - Vári András: A magyarországi hitelszövetkezeti mozgalom megalapítása 1886-1894 III/629

Míg az általános, aggregált tőkeszükségletet még becsülni sem igen tudjuk, addig nagyon is hihető a részleges, egyes szektorokban uralkodó tőkehiány feltételezése.1

0

Az egyértelmű, hogy az intenzívnek tekintett művelési ágak a kisbirtokhoz köthetők.1

1

Csak azt nem tudjuk, hogy a kisbirtokos elvben 'intenzív' termelését mennyire bénította a tőke hiánya, vagy mennyire tudta a gazdaság tőkehiányát több munkával pótolni. A munkára és a tőkére vonatkozó intenzitás ugyanis szigorúan megkülönböztetendő lenne, mert ugyan lehetséges, de csak bizonyos határok között egyik tényezőnek a másikkal való kiváltása. Hiszen ha csak az orcája verítékével öntözi a paraszt a zöldségeskertet, de az öntözővíz hiányzik, attól a kert még kiég. Ha az egyes termelési tényezők csoportosított adatai hiányoznak, fordulhatunk a rész-szempontok felé is. Ezek valóban jeleznek relatív tőkehiányt.1

2

De a tőke bármilyen szűkösségének speciális okait kell keresni, egész Közép-Európára kiterjedő tőkehiány emlegetése helyett. A módszertani meggondolásnak politikai konzekvenciái is vannak: földrészeket átfogó erőforrás-hiányon legfeljebb ráolvasással vagy imával segíthetünk, de a mezőgazdaság intézményes eredetű hibáinak kijavítása belül van az országvezetés lehetőségein és felelősségén. Másodszorra avval az állítással kell foglalkoznunk, hogy a mezőgazdasági termelők a tőkét rossz helyről és kedvezőtlen módon, formában tudták csak megszerezni. Maga a felvetés mutatja, hogy a hitelrendszert már az egykorú közgazdák sem tekintették egységesnek, hanem szektoronként más-más feltételekkel működőnek vélték. A nagybirtok igényeit a hetvenes évek végétől kezdve fokozatosan csökkenő kamatlábbal elégítette ki a jelzáloghitelezés. Ám ezt a velejáró formalitások nehézkessége és az eljárás költségei csak hosszú lejáratú hitelezésre tették alkalmassá, az üzemi forgótőke gyors bővítésére már kevésbé. A kisbirtokosoknál még rosszabb volt a helyzet. Vagy a drága és nehézkes jelzáloghitelhez folyamodtak, vagy a kereskedelmi hitel eszközéhez, a három hónapos váltóhoz, amit aztán újból és újból prolongáltathattak. Egyiket sem a kisüzemi forgótőke biztosítására találták ki. Az ún. „személyi hitel", tehát az olyan hitel, amit nem váltóhitelként és nem ingatlanfedezetre adtak, a kisbirtokosok számára nem volt elérhető. Hiszen ők túl kicsik és túl távoliak voltak ahhoz, hogy a bank ismerhesse őket, és hitelképességükről véleményt formálhasson, és ahhoz is, hogy valamilyen hitelbiztosítékot nyújthassanak. 10

Az üzemi tőke változását mutatná a gazdasági épületekkel és eszközökkel való ellátottság, illetve az állatállomány és a szántóterület birtoknagyságonként való összehasonlító vizsgálata. Ilyen elemzésre azonban csak ott került sor, ahol az extenzifikálódás kapcsán a magyarság térvesztésétől tartottak. Vö. Barabás Endre: Maros-Torda vármegye ... közgazdasági leírása Budapest. 1907, 47-52. 11

Für Lajos: A kapitalista mezőgazdaság termelésének megszilárdulása a századfordulón (1890-1914). In: Gunst - Hoffmann (szerk.): i.m. 178, 9. táblázat. 12

Für: i. m. 182-185. Az adatok azt mutatják, hogy az ötvenes évektől a nyolcvanas évek végéig még az ekékből is csak nagyjából annyival lett több az uradalmi gazdaságokban, amennyivel nőtt a megmunkálandó terület. Ennek következtében hiába szántottak az az újabb típusú ekék egy nap alatt jelentősen több földet, mint korábban, a szántásra fordított összes idő (az eszköz 'bevetésének' összes ideje) alig csökkent.