Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Raáb Renáta: Az 1848-49. évi magyarországi események schleswigi vonatkozásai osztrák és dán diplomáciai iratok tükrében III/893
márciusában Goldschmidt még sarkítottabban fogalmazza meg az ellentétet: „A schleswig- holsteiniek alapjában véve nemesek, privilégizált nagybirtokosok, akik vazallusukért harcolnak. Vezetőjük egy herceg és csatakiáltásuk: a dán királyi abszolutizmus! Azt kiáltják, hogy az „abszolút" dán királyukért harcolnak a rájuk kényszerített alkotmány és népszabadság ellen."101 A paradox helyzetet legtömörebben a Faedrelandet fogalmazza meg: „Lehetetlen a szabadság nevében kitűzni a lázadás zászlaját egy kormány ellen, amelynek választási nyelve maga a szabadság."10 2 Amellett, hogy mindkét ország sérelmezi, hogy a lázadó népek a dán,- illetve a magyar korona territóriumán akarnak új államot létrehozni, mindketten meg vannak győződve, hogy az a szeparatista harc, amely nemzetállami egységüket fenyegeti, Európában egyedülálló és megismételhetetlen. „Bármerre fordítjuk szemeinket, minden mozgalom szülőokát legalább gyaníthatjuk, itt a megsértett nemzetiség, ott az eltűrhetetlen szolgaság, emitt a kínzó népínség, amott viszketeg s más népeknek dicsvágytóli utánzása: de minden józan politikát megvető, önmagával ellenkező, király és népjogokat egyszerre sértő mozgalmakat az illyr mozgalmakon kívül nem mutathat Európa" - olvasható a Kossuth Hírlapjában.10 3 A dánok ugyanígy éreznek saját háborújukkal kapcsolatban: „Egész Európa ebben a pillanatban a szabadságáért küzd a nemzeti fejlődés segítségével. A schleswig-holsteiniek nemzeti fejlődésért küzdenek privilégiumok és az abszolutizmusjelszavának segítségével."10 4 „A schleswig-holsteini felkelés egy lényeges ponton sem közös az európai forradalmakkal, hiszen vezetőik magukat a dánokkal szemben a legitimitás védőinek nevezik és a kettős viszony miatt éppúgy kötődnek a porosz királyhoz, mint a frankfurti központi hatalomhoz. A schleswig-holsteini párt fél a németországi forradalomtól."10 5 A rövid idézetek is talán eléggé bizonyítják, hogy hasonlóképpen élte meg mind a magyar mind a dán nemzeti liberális vezető réteg az 1848-as évet és ha Schwarzenberg 1850-5l-es külpolitikája nem is igazolja a Dánia-Magyarország contra Schleswig-Holstein - Horvátország analógiát, az is biztosra vehető, hogy nem hitt abban, hogy az osztrák és dán törekvések közé egyenlőségjelet lehet tenni. Erről tanúskodik Ausztria 1850 és 52 közötti schleswigi politikája, de ez már egy másik tanulmány témáját kell, hogy képezze. Összefoglalás Kis országok történészei érthető módon általában azt vizsgálják, vajon hogyan reagáltak a nagyhatalmak egyes nemzeti eseményeikre és „a külföld visszhangja" alatt rendszerint azt értik, hogyan látta az ügyeiket Oroszország, miként vélekedett róluk Anglia és milyen reakciót váltott ki az adott ország nemzeti ügye Franciaországban. Ezzel a szemlélettel és attitűddel azonban figyel-101 Nord og Syd 204. 102 Faedrelandet 1848. március 25. 103 Kossuth Hírlapja 1848. szeptember 7. 104 Nord og Syd 204. 105 K0behavnsposten 1848. május 3.
