Századok – 2008

TANULMÁNYOK - Raáb Renáta: Az 1848-49. évi magyarországi események schleswigi vonatkozásai osztrák és dán diplomáciai iratok tükrében III/893

men kívül hagynak olyan marginálisnak vagy földrajzilag lokalizáltnak tartott eseményeket, amelyekről időközben kiderül (vagy nem derül ki soha), hogy közvetett befolyást gyakoroltak saját nemzeti ügyükre is. Ez volt a helyzet Dániával és Magyarországgal is 1848-ban, hiszen valószínű egyik frankfurti magyar küldött sem sejtette, hogy miközben Magyarország Ausztriától való perszonáluniós függetlensége mellett agitált, lényegesen javította Dánia tárgyalási pozícióit Angliában.106

Hasonlóképpen valószínűleg egyetlen dán diplomata sem gondolt arra 1848 augusztusában, hogy a malmöi fegyverszüneti konvenció — amely súlyos csapást gyakorolt a német egység ügyére — hatott a magyarországi helyzetre is, amennyiben Magyarországot egyetlen külpolitikai szövetségesétől fosztotta meg. A német egység alakulása — amelynek a hároméves háború, vagy más néven a schleswig-holsteini felkelés is része volt — döntő módon meghatározta az önálló Magyar Királyság külpolitikai mozgásterét. Jelen tanulmány ezért a hagyományos külpolitikai megközelítés, a nagyhatalmi visszhang helyett annak vizsgálatát célozta meg, hogy a két kis ország, Dánia és Magyarország 48-as mozgalma hatott-e egymásra, ha igen akkor hogyan, és vajon befolyásolta-e a két ország politikai döntéshozóit, azaz érződött-e megnyilvánulásaikban és diplomáciai lépéseikben annak tudata, hogy a dánok a németekkel, az osztrákok a magyarokkal háborúztak szinte egyazon időben. Míg a dán történészek számára elég saját országuk külpolitikai iratanyagát feldolgozni, hogy politikusaik magyar-képét és tevékenységét tisztázzák, a magyar történészeknek nem áll ilyen „steril", célorientált, hazai iratanyag a rendelkezésére, nincsenek meg a külpolitika kutatásához szükséges közvetlen forrásaik, hiszen nem is volt önálló magyar külpolitika, amely kitermelt volna egy ilyen típusú iratanyag csoportot. Nem volt direkt kapcsolat Koppenhága és Budapest között, amely megkönnyítené a kölcsönhatások vizsgálatát, hanem kerülő úton, áttételesen, egy nagyobb összefüggés feldolgozásának részeként lehet csak magyar-dán vonatkozásokról beszélni. 106

1848 október 27-én a frankfurti parlament megszavazta az Ausztria és Dánia számára sorsdöntő 2 és 3 §-t, amely kimondja, hogy ha egy német tartománynak egy nem német állammal közös államfője van, akkor a köztük lévő viszony csak perszonálunió lehet. Gergely András a magyar 1848 Ill.tc. 2§ és a német birodalmi alkotmány 1849 2-3§-ának összehasonlítása alapján feltételezi, hogy Szalay László befolyásolni tudta az alkotmánybizottság tagjait, vagyis a két paragrafus létrejötte magyar részvétellel történt. (Gergely, i. m. 314.) Gerhard Lötz hasonlóképpen felhívja a figyelmet arra, hogy éppen a bizottság tanácskozásának ideje alatt érkezett meg Frankfurtba annak a híre, hogy a Reichstag elutasította a magyar küldöttség fogadását, így a két paragrafus létrehozásában ő is magyar összefüggést lát. (Gerhard Lötz: Die Historiker im Frankfurter Parlament 1848/49 Phil.Diss: Wien 1949 79-82.) Akár közvetett, akár közvetlen magyar ráhatásról van szó, Magyarország közvetve a schleswig-holsteini professzorokkal együtt akaratlanul is javította Dánia tárgyalásai pozícióját Lord Palmerstonnál, aki a nemzetgyűlés döntése után már nem értette, mit keresnek a németek Schleswigben. Véleménye szerint a központi hatalomnak ezek után már semmi joga sincs a dán király számára előírni, hogy milyen legyen saját országának alkotmánya. Frankfurti megfigyelőjét Cowleyt utasítja, hogy a központi hatalom bocsássa el a schleswigi képviselőket, hiszen ezek után már „nincs jogosultsága annak a követelésnek, hogy Schleswig Németország részét képezné." (Holger Hjelholt: British Mediaton in the Danish-German Conflict 1848-50 I—II. In: Historisk-filosofiske Meddelser udgivet af Det Kongelige Danske Videnskabernes Selskab..II. Bind 42. nr.l. K0benhavn 1965-1966 II. 83.)