Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Raáb Renáta: Az 1848-49. évi magyarországi események schleswigi vonatkozásai osztrák és dán diplomáciai iratok tükrében III/893
nincs Horvátország és Magyarország között olyan vitás terület, amely trónöröklési, államjogi vitákat váltott volna ki a két nemzetiség között (nem érdemes a Drávából Ejdert „csinálni", mint ahogy a Horvátország és Magyarország között jogilag valóban vitás Verőce, Szerém, Pozsega megyékre sem szabad a schleswigi jogvitát ráerőltetni), mint ahogy Horvátország elszakadási törekvéseit a délszláv egység eszméje ellenére sem szabad a német egységbe beolvadni vágyó Schleswig-Holstein tartomány elszakadási törekvéseivel összehasonlítani. Horvátország társadalma is messze van a schleswig-holsteini liberalizmustól, bár amikor Jellacic abszolutista céljairól beszélünk, nem szabad arról sem megfeledkezni, hogy a schleswig-holsteiniek favoritját, Augustenburg herceget mindennek, csak liberálisnak nem lehetett nevezni és a schleswig-holsteiniek a porosz ellenforradalmi fordulat után is jobban vágyódtak a konzervatív IV Frigyes Vilmos, mint a dán nemzeti liberális VII. Frederik után. Horvátország és Schleswig-Holstein tehát éppúgy nem analógiája egymásnak, mint Magyarország -Schleswig-Holstein. Mégis, ha belehallgatunk abba az Itália-vitába, amelyet szinte egyazon időben folytatott, egymástól elszigetelten, Európa két végében a magyar és dán nemzeti liberális politikus réteg, döbbenetesen hasonló dilemmákkal és problémákkal találkozunk, amely jól tükrözi a dán és magyar nemzeti liberális mozgalom hasonlóságát és azt, hogy mindkét mozgalom, a nacionalizmus természetéből fakadóan hasonlóképpen fogadta a tőle elszakadni vágyó „szeparatista" ellenségként kezelt nacionalizmust. Itália-uita Magyarországon és Dániában Az olasz segély vitája kapcsán Kossuth felhívja a figyelmet arra, hogy a ház kettő közül választhat: „vagy indul ki abból, mit kívánnak a körülmények vagy akar indulni elvekből. ... Ha mi magyarok pártoljuk az olasz nemzet felkelését, mert az nemzeti szabadságáért küzd, akkor pártolniuk kell Önöknek a horvát lázadást is, mert véleményük szerint ők is a szabadságért küzdenek." Kossuth szerint az elv alapján Károly Albertnek sincs több joga a lombard-velencei királysághoz, mint Jellacicnak a horvát koronához. „Uraim! Ha elvekből indulunk ki, annak következményeire el kell készülni."8 3 A kérdést Dániában a republikánus Goldschmidt veti fel először: „Különös számunkra, hogy az ultra-dán párt egyik ünnepélyes összejövetelén milyen lelkesen ürítette poharát az »olaszokra, Dél skandinávjaira«. Ez azért meglepő mivel az ultra-dán párt mindenekelőtt az államegységhez ragaszkodik, s mint ismert, éppen Ausztria az, amely az olaszokkal szemben az államegység-akaratot képviseli. Az ultra-dán pártnak tehát Ausztriával kellene tartania, amely egységállamán őrködik. Ebből a tényből viszont az következik, hogy az ultra-dán pártnak vissza kellene riadnia attól a gondolattól, hogy a lombardoknak joguk van elszakadni Ausztriától; mert ha konzekvensek akarunk maradni, akkor ebből az következik, hogy a schleswigi németeknek is joguk van elszakadni 83 Közlöny 1848. július 22, Kossuth Lajos Összes Munkái XII. kötet. Kossuth Lajos az első felelős minisztériumban. II. S. a. r.: Sinkovics István. Budapest, 1957. 592.
