Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Raáb Renáta: Az 1848-49. évi magyarországi események schleswigi vonatkozásai osztrák és dán diplomáciai iratok tükrében III/893
Dániától. Rendben van, ne vonjuk le ezt a konzekvenciát, viszont akkor ne is mondjunk tósztokat".8 4 Magyar részről az országgyűlésen a felszólaló Román Ferenc egyet ért Kossuthtal: „én tehát Ausztriának az olasz tartományok nagy része birtoka feletti címét igazságosnak nem tekinthetem, de jogszerűnek tartani kénytelen vagyok." Ha jóváhagyja Magyarország az olasz nemzet egységvágyát, akkor „egyszersmind a pánszláv törekvésekre is a törvényszerűség pecsétjét nyomnám" - folytatja a felszólaló. Akárcsak Kossuthnál, nála is megvan az olaszok iránti szimpátia, de „hazám boldogságát a szív gyöngéd érzelmeinek fel nem áldozhatom".8 5 A dán nemzeti liberális párt is kénytelen elismerni, hogy „a jog kétségkívül Németország oldalán áll. Az egyezményeket tekintve Ausztriának ugyanolyan joga van egész Lombardiára, mint nekünk Schleswigre. És bármennyire is kívánjuk a nemzetiség, civilizáció, művészet és költészet érdekében, hogy Itália javára dőljön el a kérdés, a nemzetközi törvények értelmében ellenségeinknek, a németeknek az oldalára kell állnunk."8 6 Magyar részről azonban nem mindenki ért egyet azzal a felfogással, hogy ha a horvát ügyet ellenezzük, akkor az olaszt is ellenezni kell. Ágoston József nagy különbséget lát az olasz és a horvát elszakadási törekvések között: "Lombard-Velencét isten és természet szakította le Ausztriától, topographicus helyzete, jelleme, hajlama és még históriai reminiscentiánál fogva is örökös antipolaritásban volt, van és lesz is Ausztriával... Mi igen sajnáljuk, miszerint Lombard-Velencével a béke még nem köttetett, s kívánjuk, hogy az európai civilizáció s szabadság érdekében megköttessék." Táncsics Mihály is úgy látja, hogy ég és föld a különbség a lombard és horvát birtoklás között: „Olaszország részét a despotia háborús időkben szakasztotta el az olaszok megegyezése nélkül.... Horvátország velünk egy ország volt századok óta (Egy hang. Ki foglalta el?) . ha ezen argumentumokkal élnek, akkor bocsássák szét az egész országot, a többi megyéket is, akkor nem törekedem statusegységre, nincs rá szükség. Tehát mondom Kossuth Lajos okoskodása nem áll, mert Horvátország nem külön ország, s századok óta nem volt soha külön törvényhozása, hanem benne volt Magyarországban."8 7 Dániában sem látják másként az olasz-schleswigi viszonyt: „A bécsiek majdnem ugyanolyan buzgón próbálják megtartani Itáliát, mint mi Schleswiget, s ott is teljes erőből fegyverkeznek, azonban Olaszország Ausztriához régen nem volt hozzácsatolva, hanem háborúval és despotizmussal uralták. Olaszország természetszerűleg válik el a császári államtól. Csak az államegység-eszme kizárólagos szempontja kényszeríti ki az összehasonlítást."8 8 1849. szeptember 7-én ismét a Fsedrelandet-é a szó, amelyik egyre markánsabban határolja el magát a lombard-schleswigi analógiától. „Ne hasonlítsuk össze a schleswigi ügyet a velencei-lombard üggyel. Schleswig nemcsak tör-84 Nord og Syd et Mánedskrift red.og udg. Af M. Goldschmidt. II. bind, andet overtal 1848 /Europaeiske Forhold c. cikk/ 9. 85 Közlöny Uo. 86 Faedrelandet 1848. augusztus 22 87 Közlöny 1848. július 25 88 Nord og Syd II. /De 0sterrigske provindser c. cikk/ 145.
