Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Raáb Renáta: Az 1848-49. évi magyarországi események schleswigi vonatkozásai osztrák és dán diplomáciai iratok tükrében III/893
az ő részéről ennek a célnak az eléréséhez hozzá tud járulni.47 VII. Frederik október 25-én frederiksborgi kastélyában ünnepélyes audiencián fogadta Langenaut, akinek a király kifejezte reményét, hogy miután „Ausztria, Dánia legrégebbi és egyedüli igaz barátja ismét teljes erejét és hatalmát visszaszerezte, a szegény Dániát tanácsokkal és tettekkel támogatni fogja." „Az olaszországi és magyarországi győzelmek Dániát is és Európát is megmentették a teljes pusztulástól" - mondta a király (a király saját szavai - írja Langenau).48 VII. Frederik és kormánya a nyomaték kedvéért Schwarzenbergnek és Radetzkynek is elküldte az Elefánt-rendet, amelynek az átadásával Bille-Brahe-t bízta meg.49 A dán kormány valóban telve volt az osztrák és orosz kormány iránti optimizmussal, hiszen 1849. október 9-én I. Miklós megüzente Varsóból Hesseni Friedrich hercegen keresztül Koppenhágába, hogy erőteljesen támogatja a dán ügy lezárását, „mihelyt segített a magyar forradalom elleni háborút győzedelmesen befejezni."50 Az öröm azonban korai volt még, hiszen sem a dánok sem I.Miklós nem láthatta előre, hogy Schwarzenberg a magyar kérdés megoldása után a schleswigi ügyet csak eszközként használja majd németországi hatalmának visszaszerzésére és porosz riválisának legyőzésére. Klapka és a magyar tisztek kérdése Lederer félelme, hogy a magyarok iránti rokonszenv sok kárt okoz a dánosztrák kapcsolatoknak, hiábavalónak bizonyult attól a pillanattól fogva, hogy elterjedt a hír: magyar tisztek állnak be a schleswig-holsteini hadseregbe, hogy Dánia ellen harcoljanak. Felkorbácsolta a kedélyeket, amikor megérkezett Hamburgba a komáromi kapituláns tisztek egy csoportja. A Klapka György és Ujházy László vezette 30 fős csoport nagy feltűnést keltett. Az észak-német lapok hírt adnak arról, hogy milyen ujjongva fogadták a magyar tiszteket, milyen kitörő örömmel tapsoltak nekik a színházban, s számos tisztelgő küldöttség kereste meg őket a Hotel de Petersburgban. A dán sajtó továbbra is nyomon követte a hamburgi magyar tisztek sorsát, akik valószínű nem is sejtették, hogy október közepén a dán minisztertanácsi ülések főszereplőivé váltak. 1849 őszén a dán kormány legfontosabb törekvése az volt, hogy a fegyverszünet cikkelyeinek a valóságban is érvényt szerezzen, s Poroszországot rákényszerítse vállalt kötelezettségeinek teljesítésére. A jövendő béketárgyalások előfeltétele volt a schleswig-holsteini hadsereg lefegyverzése, amely óhatatlanul együtt járt a schleswig-holsteini hadseregben szolgáló körülbelül 80 porosz tiszt hazahívásával, amelyről a fegyverszüneti egyezmény titkos cikkelyei rendelkeztek. A porosz politikát irányító Radowitznek azonban nem állt érdekében a schleswigholsteini vezetéssel történő határozott szakítás, hiszen szüksége volt a tömegek támogatására ahhoz, hogy németországi nagyhatalmi terveinek érvényt szerez-47 Ferenc József VII. Frederikhez Schönbrunn 1849. október 12. Uo. 48 Langenau jelentése Schwarzenbergnek 1849. október 29. Uo. 49 Lederer Schwarzenbergnek Kopenhagen, Nr.80 1849. október 31. HHStA. Wien Ministerium des Aeußern PA. XXIV Dänemark Berichte, Weisungen, Varia 1849 12. 50 Lederer Schwarzenbergnek Kopenhagen, Nr.69 1849. október 9 Uo.
