Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Raáb Renáta: Az 1848-49. évi magyarországi események schleswigi vonatkozásai osztrák és dán diplomáciai iratok tükrében III/893
zen.51 A Hamburgban állomásozó magyar tisztek pedig jó ürügyül szolgáltak a porosz késedelmeskedéshez. A dán minisztertanácsi üléseken elhangzottak legalábbis erről tanúskodnak. A Berlinben tartózkodó Pechlin jelentéseiből október folyamán világossá vált a dán kormány számára, hogy Poroszország nem siet visszahívni tisztjeit. Október 30-án Pechlin 25-i jelentését tárgyalta a minisztertanács. A jelentés egyik fontos pontját Bille dán külügyminisztériumi helyettes emelte ki, idézve Pechlint, miszerint „a porosz kormány azzal indokolja tisztjeinek ott tartását, hogy félő, hogy a Hamburgban tartózkodó magyar tisztek helyettük belépnek a lázadók szolgálatába." Bille hozzáfűzte, hogy ugyan Poroszország csak ürügyként használja ezt az érvet, mégis jó jelnek tekinthető, hogy ezzel hivatalosan elismerte, hogy azonnal kellene csapatait és tisztjeit visszavonni, csak a körülmények nem teszik ezt lehetővé. Hansen hadügyminiszter szintén nem tartja tragikusnak a magyar tisztek jelenlétét, hiszen „egyetértve a többi miniszterrel úgy gondolja, hogy nekünk csak hasznunkra válna, ha a magyar tisztek felváltanák a poroszokat a lázadó seregben, bár nem kívánja, hogy ez most következzen be, hanem sokkal kedvezőbb lenne számunkra, ha a visszahívás a háború újabb kitörése pillanatában következne be. Zahrtmann tengerészeti miniszter egyetértését fejezte ki." Madvig kultuszminiszter hozzászólása után — aki felhívta a figyelmet, hogy nem egyes pontok, lásd porosz tisztek visszahívása, játsszák a főszerepet, hanem az a lényeges, hogy Poroszország teljesen szakítson a schleswig-holsteini vezetőkkel — elfogadta a minisztertanács azt a Pechlinnek szóló utasítást, amelyben a dán kormány kijelenti, hogy „nem fél a magyar tisztek belépésétől, ami miatt a porosz kormány ekkora aggodalmat táplál, és addig nem kezdődhetnek meg a béketárgyalások, amíg a fegyverszüneti egyezmény feltételeit az ellenség részéről maradéktalanul nem teljesítették.1"5 2 A magyar tisztek ügyét azonban ismét próbálta saját előnyére használni a dán diplomácia. Lederer ügyvivő október 29-én tudatja először Schwarzenberggel, hogy Moltke szerint a helytartóság a porosz tisztek visszahívása esetén azzal fenyegette meg a porosz kormányt, hogy kénytelen lesz a hiányzó helyeket „lázadó magyar menekült tisztekkel" pótolni.53 Moltke a királlyal írásban közli, miért nem hajlandó Poroszország visszahívni tisztjeit: „a magyar tisztek, akik most Hamburgban tartózkodnak, miután kiutasították őket hazájukból" feltehetőleg elfoglalnák a visszahívott porosz tisztek helyét a schleswig-holsteini seregben, „amely esetben a szakítás biztos lenne".5 4 November 6-án Vrints és a külügyi helyettes Bille között ismét szóba került a magyar tisztek ügye, amely kapcsán Bille kifejezésre juttatta, hogy talán mégsem gondolja ezt komolyan a schleswig-holsteini helytartóság, hiszen „ezzel saját bukását siettetné és a ba-51 Holger Hjelholt: Radowitz og det slesvig-holstenske sp0rgsmál i oktober 1850; Historisk Tidsskrift Bind V 57. 52 Statsrádets Forhandlinger 1848-1863 I—II—III udg. af Rigsarkivet ved Harald J0rgensen; Ejnar Munksgaards forlag, K0benhavn 1956. 11.285. 53 Lederer Schwarzenbergnek Kopenhagen, Nr.79B 1849. október 29. HHStA. Wien Ministerium des Aeußern PA. XXIV Dänemark Berichte, Weisungen, Varia 1849 12. 54 A. W. Moltke VII. Frederikhez 1848. október 31 Rigsarkivet Gehejmeregistratur LH. 610.
