Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Raáb Renáta: Az 1848-49. évi magyarországi események schleswigi vonatkozásai osztrák és dán diplomáciai iratok tükrében III/893
Ismeretes, hogy a dán közvélemény nem teljesen osztotta a kormány nézetét. Miután a félhivatalos Berlingske Tidende 1849. július 20-i számában a kormány a közérdeklődésre számot tartó július 10-i fegyverszünet és előzetes béke pontjainak közlése után azzal bíztatja olvasóit, hogy Magyarország bukása majd lehetőséget teremt a békepontok kisebb-nagyobb hiányosságainak korrigálására, a közvéleményben olyan vita keletkezett, amely egészen a magyarok leveréséig élénken foglalkoztatta a különféle politikai irányzatú lapokat.4 4 Bármennyire is várta azonban a dánok többsége a magyarok vereségét, az októberi kivégzések felháborították pártállástól függetlenül az egész dán közvéleményt, még a konzervatív kormánypárti lapokat sem véve ki, ami aztán báró Lederer külügyi ügyvivőt, a szabadságon lévő Vrints követ helyettesét háborította fel és méltatlankodó hangú jelentésre ösztönözte. Október 18-án megírja Schwarzenbergnek, hogy a magyar lázadóvezérek kivégzése alkalmat adott az itteni sajtónak, hogy szenvedélyes és rosszalló kirohanásokat intézzen a császári kabinet ellen és a cikkek hemzsegtek a modern címszavaktól, mint „reakció, humanitáshiány stb." „Azon hogy a radikális és demokratikus sajtó ezek ellen az ítéletek ellen nyilatkozik nem lehet csodálkozni, hiszen az a feladata, hogy a forradalmat az utolsó konzekvenciájáig védje. Az viszont hogy a miniszteriális sajtóként számon tartott főorgánum a „Flyveposten" tegnapi számában — ahogy azt a mellékelt példányból Ön is látni fogja — egy vezércikkében annyira megfeledkezett magáról, hogy sértő kirohanást intézett az osztrák államvezetés ellen, ez olyan körülmény, amely bizonyára megérdemelne egy a dán minisztériumhoz intézett tanulságos választ az osztrák sajtóban. Olyan pillanatban, amikor a királyi dán minisztérium azon fáradozik, hogy a császári kabinet síkraszálljon az ügyéért, ez a támadás annál inkább otrombább és tapintatlanabb, hiszen minden értelmes ok nélkül gyűlöletes hangulatot ébreszt Ausztria és kormánya ellen."4 5 Az ügynek persze nem lett diplomáciai következménye, de nyilván kínosan érintette Schwarzenberget, aki már útnak indította október közepén a dánok kedvencét, az egykori koppenhágai külügyi ügyvivőt Langenaut Dániába, hogy viszonozza a dán király figyelmességét, aki 1849 januárjában elsőként gratulált Ferenc József trónra kerülése alkalmából és elküldte az újdonsült császárnak a legmagasabb dán kitüntetést az Elefánt-rendet. Erre hivatkozva október 7-én Schwarzenberg levélben kéri Ferenc Józsefet, hogy külön misszió útján adományozza a dán királynak a Szent István-rend nagykeresztjét, hiszen „ma már megváltoztak a viszonyok", amelyek korábban nem tették lehetővé, hogy a dán király figyelmességét Ausztria azonnal viszonozza.46 Wilhelm Langenau október 21-én ért Koppenhágába Ferenc József október 12-i levelével, amely nyilván a király megelégedésére szolgált, hiszen a császár ígéretet tett, hogy a Dán Monarchiában dúló sajnálatos „differenciák" teljes és megnyugtató megoldása érdekében mindent megtesz, amivel 44 Berlingske Tidende 1849. július 20., Raáb Renáta: A magyar szabadságharc a korabeli dán sajtóban. Századok 133. (1999.) 6. szám. 1318-1322. 45 Lederer Schwarzenbergnek Kopenhagen, Nr 73C 1849. októberl8 HHStA. Wien Ministerium des Aeußern PA. XXIV Dänemark Berichte, Weisungen, Varia 1849 12. 46 Schwarzenberg Ferenc Józsefnek 1849. október 7. Uo.
