Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Raáb Renáta: Az 1848-49. évi magyarországi események schleswigi vonatkozásai osztrák és dán diplomáciai iratok tükrében III/893
lépés sikere mindenesetre nagyobb kilátással kecsegtet majd akkor, mint a jelenlegi pillanatban.3 9 A dán kormány, mint egy szalmaszálba kapaszkodó fuldokló bízik abban, hogy a magyar háború befejezésével minden jobbra fordul. Bille-Brahe-nak a következőket írja A. W. Moltke, Dánia miniszterelnöke és külügyminisztere: „A béke kérdését el kell halasztani egy olyan időpontra, amikor Oroszország szabad lesz, akinek most fő figyelmét természetesen teljes egészében leköti az a harc, amelyet a magyar felkelés ellen folytat. Ha csapatai győztesen leverik a magyarországi felkelést, akkor a forradalmi ügy, amely egész Magyarországon ugyanolyan jellegű, mint a hercegségekben, végső csapást fog szenvedni és Ausztria visszakapja cselekvési függetlenségét, amely lehetővé teszi számára, hogy ellensúlyozza azt a hatást, amelyet Poroszország gyakorol a német ügyekre, a pártatlan megoldás és épp a mi ügyünk kárára." Moltke meg van győződve arról, hogy „Ön gróf Úr majd előnyt tud kovácsolni ebből az annyira óhajtott pillanatból és ki tud állni a mi érdekeinkért és majd nyomást gyakorol a császári kabinetre, hogy komolyan foglalkozzon az ügyünkkel."4 0 14 nappal az 1849. július 10-i berlini fegyverszünet megkötése után még mindig semmi hír a magyarok vereségéről, pedig egyre inkább szükséges lenne a hercegségekben a schleswig-holsteini helytartóság4 1 megszűntetése, amely előre tiltakozik a fegyverszünet pontjainak kivitelezése ellen és nyíltan fegyverkezik. Moltke ismét felkeresi Vrintset, aki megírja Schwarzenbergnek, hogy „a dán minisztérium a magyar hadjárat kimenetelétől reméli a schleswigi háború megoldását. ... A miniszterek figyelmüket mindenek előtt a magyarországi eseményekre irányítják, a császári és orosz csapatok a Dunánál összegyűlt forradalmi párt fölött aratott annyira óhajtott győzelmére, és remélik, hogy a legitim uralkodó elleni felkelők elnyomása után a nagyhatalmak annál készségesebben és határozottabban lépnek fel a schleswig-holsteini lázadással szemben és hogy azután majd Ausztria is felemeli a jogot védelmező hangját a német ügyekben és az orosz udvar teljes hatalmával és befolyásával rendelkezik majd, hogy Dánia igényeit a pétervári kabinet garanciáinak és biztosítékainak értelmében támogassa."4 2 Mindezek ismeretében már azt sem lehet puszta formalitásnak tekinteni, hogy VII. Frederik a nyár folyamán így augusztus 22-én is, amikor Vrints audiencián járt nála „részletekbe menően tudakozódott a császári sereg magyarországi győzelmeinek menetéről, amely iránt ő a legmelegebben érdeklődik és amelyet a legőszintébben kíván és amelyre már olyan régóta vágyakozik"43 39 Moltke az államtanácshoz 1849. június 11. Rigsarkivet Gehejmeregistratur XVI. 362. 40 A. W. Moltke Bille-Brahe-nak XV 1849. július 11. Rigsarkivet Gehejmeregistratur 424. 41 Az 1848. augusztus 26-i malmöi fegyverszünet által létrehozott ún. közös kormány — amely a 6 hónapos fegyverszünet alatt a hercegségeket volt hivatott irányítani — 1849. március 26-án, a fegyverszünet lejártával befejezte működését. Helyére a frankfurti központi hatalom kinevezte a két fős, kizárólag schleswig-holsteini tagokból álló helytartóságot (Statthalterschaft) mindkét hercegség számára. A koppenhágai kormányzat természetesen nem ismerte el és törvénytelennek minősítette a helytartóság működését. 42 Vrints Schwarzenbergnek Kopenhagen Nr. 53 1849. július 24. HHStA Wien Ministerium des Aeußern PA. XXIV Dänemark Berichte, Weisungen, Varia 1849 12. 43 Vrints Schwarzenbergnek Kopenhagen, Nr. 57. 1849. augusztus 22. Uo.
