Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Raáb Renáta: Az 1848-49. évi magyarországi események schleswigi vonatkozásai osztrák és dán diplomáciai iratok tükrében III/893
Ausztria, de immár Oroszország vonatkozásában is. A váratlanul és kínosan sokáig elhúzódó magyar szabadságharc egyre irritálóbb tényezőként jelentkezett Koppenhágában és mindinkább eluralkodott a vélemény, hogy mindaddig amíg a magyarok nem buknak el, Ausztria és Oroszország sem tud magyarországi lekötöttsége miatt a dánok segítségére sietni. Hogy az aktívabb osztrák fellépés elmaradásának valóban csak a magyarországi lekötöttség volt-e az oka, amely kényelmes hivatkozási alapot jelentett az osztrák diplomáciának, azt Dánia egyelőre nem kutatta. Az osztrák álláspont szócsöve Koppenhágában Maximilian Theobald Joseph Vrints von Treuenfeld gróf volt. Vrints 1846-ban a Nyílt levél kiadása után került a koppenhágai udvarhoz, mint császári királyi rendkívüli követ és teljhatalmú miniszter. 1852-ben áthelyezték Brüsszelbe, de később otthagyta a diplomáciai munkát.32 Vrints koppenhágai működésével szimpátiát váltott ki a dán udvarnál és a dán történeti szakirodalomban is úgy szerepel, mint az objektív, se dán se német irányban nem elfogult semleges diplomata, az Osztrák Birodalom bürokratikus nevelési elveinek megfelelően. Olvasva követjelentéseit, Vrints dán szimpátiáját erősen túlidealizálták, ugyanis valójában erősen a német kultúrkörhöz tartozott és sokkal jobban érezte magát a hercegségekben Altona város német polgárságának elegáns szalonjaiban, mint a dán fővárosban33 . Követjelentéseiben valóban mindkét nemzeti szélsőséget elítéli és próbál objektív maradni, mégis nem egyszer olyan kijelentéseket tett, amelyeket Droysen, vagy Dahlmann vagy bármelyik frankfurti professzor is megirigyelhetett volna.34 Vrints nem titkolta főnökei elől azt sem, hogy a márciusi minisztérium „demagógokból" áll, így neki köszönhetően a bécsi udvar tökéletesen tisztában volt vele, hogy a konzervatív legitimista dán retorika mögött egy forradalmi program húzódik. Vrints valójában a schleswig-holsteini párt konzervatív nemesi irányzatával szimpatizált, a schleswig-holsteini államfelfogást fogadta el, a férfiági örökösödési jogokkal együtt, akárcsak egykori főnöke Metternich. A sikertelen 1849-es dán hadműveletek következtében beállt kétségbeesést hűen tükrözik Vrints jelentései, amelyekben a követ visszatérően utal rült. Április 13-án a német birodalmi csapatok elfoglalták a dybb0l-i magaslatokat, április 25-én pedig bevették Koldingot. Május 6-án a birodalmi csapatok átlépték a jütlaAdi határt, és a dán sereg Rye tábornok parancsnoksága alatt kénytelen volt visszavonulni. Sorozatos kudarcok után végül július 5-6-án sikerült Fredericiánál kemény harcok árán az erődítményt körbezáró schleswig-holsteini seregre vereséget mérni, ez azonban már nem változtatott az újabb diplomáciai tárgyalások eredményén. Ole L Frantzen: Den tapre landsoldat - Den danske haer og fláde i krigen 1848 og 1849 In: 1848 - det maerkelige ár. i. m. 167. 32 Vrints továbbra is aktívan politizált, hiszen 1861 után a parlamenti munkának szentelte tevékenységét. 1861-1870-ig a képviselőház tagja volt, majd 1873 után örökös tagja lett a felsőháznak. Biographisches Lexikon des Kaiserthums Österreich. Red. Constant von Wurzbach 52. Teil Wien 1885.6. 33 Bj0rn, C.: 1848 Borgerkrig i. m.14. 34 Németország Vrints szerint sokat vesztett a háborúval, hiszen „idővel ez a királyság a sok általa befogadott német elem érdekeiből és a trónöröklési viszonyok német férfiági örökösödési értelemben történő szabályozásából kifolyólag magától csatlakozott volna egy erősen szervezett Németországhoz, de a mindkét oldalon található nép - és privát szenvedélyek által vezérelt politika ezeket a kilátásokat összerombolta." - Vrints a Staatskanzleinek, Kopenhagen, Nr. 52 1848. május 31. HHStA Wien, Staatskanzlei (Staatenabteilung) Dipl. Korrespondenz Kt. 112. 1847/78
