Századok – 2008

TANULMÁNYOK - Raáb Renáta: Az 1848-49. évi magyarországi események schleswigi vonatkozásai osztrák és dán diplomáciai iratok tükrében III/893

tek. Míg a dán történeti felfogás az 172 l-es hűbéri eskü pátensének szövegét úgy értelmezi, hogy amellett hogy a király Schleswig hercegség királyi részeit egyesítette a hercegség gottorpi részeivel, mint egységet egyidejűleg be is tagolta a dán koronába, azaz egész Schleswigben érvényessé vált az 1665-ös (Kongelov vagy Lex regia) dán trónöröklési, azaz nőági örökösödési rend, addig a német és schleswig-holsteini felfogás úgy tartja, hogy a hűbéreskü vei nem történt más, mint Schleswig királyi és hercegi részeinek egyesítése, és a hercegi részeket csak Schleswig királyi részeibe, de nem a dán koronába tagolták be, azaz Schleswiget államjogilag csak perszonálunió fűzi a dán királysághoz és a dán abszolutizmushoz. A hűbéreskü nem egyértelműen megfogalmazott központi passzusának „selbigen Antheil (a gottorpi hercegi részek) mit dem Unserigen (a királyi részek) zu vereinigen und zu inkorporieren" értelmezése közötti nézeteltérés mindenesetre nemcsak Dánia 19. századi külpolitikáját határozta meg, de a mai napig megosztja a dán és német történésztársadalmat.4 A vita eldöntésének reménytelenségét vetítette elő Palmerston, akit 1848-50-ig a hároméves háborúban közvetítéssel bíztak meg és akinek emiatt bőven volt alkalma elmélyedni Schleswig államjogi viszonyaiban. 1851-ben a következőket írta: „Ami a múltat illeti, Dánia, Schleswig és Holsten egymás közötti kapcsolatára vonatkozó események annyira váltakozóak és olyan bonyolultak voltak, hogy bátran válogathatsz a történelmi események közül, hogy a neked tetsző végkövetkeztetésre jussál, — jól emlékszem — állíthattam, hogy mindhárom rész önálló, hogy a hercegségek Dániától elválasztva unióban vannak, hogy Schleswig Holsteintől leválasztva uniót alkot Dániával, hogy mind Schleswig, mind Holstein Dánia alá van vetve, hiszen ezek közül mindegyik teóriát alá lehet támasztani azokból a tranzakciókból kifolyólag, amelyek az idők folyamán bekövetkeztek".5 Az 1830-as évekig mindenesetre senkit nem foglalkoztatott komolyan a hűbéreskü pátensének központi passzusa és az abszolutista dán királyok — attól eltekintve, hogy nem hívták össze 1711-től a schleswigi és holsteini rendek közös gyűlését — nem okoztak törést Schleswig és Holstein eddig fennálló adminisztratív kapcsolatában. Ellenkezőleg. Amennyire tőlük telt igyekeztek erősíteni a köztük fennálló gazdasági, jogi kötelékeket, magukra vonva mindezzel később a dán nemzeti liberálisok kritikáját. Az abszolutista dán királyok politikája azonban, az Ausztriából is jól ismert egységpolitika (helstatspolitik), amely a birodalom egyes részei közötti szigorú egyensúly fenntartására — mint mindennél fontosabb célra irányult — az erősödő nemzeti mozgalmak hatására a 40-es évek elejére megingott. A főváros, Koppenhága, amely 1815-ig a Dán-Norvég Monarchiában kulturálisan, politikailag is egy virágzó birodalom központja volt, Norvégia lecsatolása után földrajzilag perifériára került. A hercegségek német ele-4 Jellemző a vitára, hogy Alexander ScharíT német történész szinte egyetlen tanulmányában sem mulasztotta el refrénszerűen ismételni, hogy Holger Hjelholt állításai nem állják meg a helyüket, aki Schar ff-fal szemben a középkori pátensek elemzésének eredményeképpen Schleswig dán koronába való betagolását hangsúlyozza. Holger Hjelholt.: Om enevaeldens gyldighed i hertugdommet S0nderjylland. S0ndeijyske Arb0ger, Halvbind 1945, Holger Hjelholt: Inkorporationen af den gottorpske Del af S0nderjylland i Kronen 1721. Historisk Tidsskrift 10. R. IV 1937 5 Holger Hjelholt.: Stat og Nation, Danmark mellem Tyskland og Norden. K0benhavn 1972. 62-70, 63.