Századok – 2008

TANULMÁNYOK - Raáb Renáta: Az 1848-49. évi magyarországi események schleswigi vonatkozásai osztrák és dán diplomáciai iratok tükrében III/893

monarchiához tartozott ezen kívül társországként Izland és a Fer0er szigetek, tartományként Gr0nland, a dán nyugat-indiai szigetek (St. Thomas, St. Croix, St. Jan), az afrikai aranyparti kolóniák, valamint az indiai kolóniák (Trankebar).3 Norvégia elvesztése és Lauenburg csatlakozása után megváltozott Dániában a nemzetiségi arány, hiszen megnőtt a német elem, amely már a lakosság 2/5-ét tette ki és a király Koppenhágában lényegében egy kettős monarchia fölött uralkodott. Nyelvi és kulturális szempontból az állam egy északi (dán) és egy déli (német) részre tagolódott, míg Schleswigben találkozott és keveredett a kettő. Schleswiget — amely mint alább látható lesz a történelem folyamán soha nem tartozott a német-római birodalomhoz, hanem mindig is dán hercegségnek számított —, Holsteinnel évszázadok óta együtt kormányozták és igazgatták. Ez a látszólag feloldhatatlannak tűnő ellentmondás tette Schleswiget a német és dán érdekek ütközőpontjává és 19. századi politikusok, diplomaták kedvenc, de egyre több fejfájást okozó történeti „csemegéjévé". 1227-ben a bornhövedi csatában összeomlott a dán Balti-tengeri hatalom és Holsteinben a schauenburgi grófok megszerezték a hatalmat, amelyet részben arra használtak fel, hogy meghódítsák Schleswiget. 1326-ban sikerült először a schauenburgi grófoknak Schleswiget egyesíteni Holsteinnel és a dán király III. Christian 1440-ben Schleswiget hűbéri birtokként adományozta a Holsteinben kormányzó VIII. Schauenburgi Adolfnak, aki elsőként egyesítette a két hercegséget. Schleswig és Holstein azonban változatlanul különböző birodalmak hűbérei voltak. A 15. század fordulójára kialakult egy úgynevezett schleswig-holsteini nemesség, amelynek közös privilégiumai képezték a hercegségek közötti fő kapcsot (nexus socialis). Mivel VIII. Adolfnak nem volt utódja, a schleswig-holsteini nemesség, hogy elkerülje a két hercegség fenyegető szétválasztását 1460-ban az úgynevezett ribei szerződésben az oldenburgi házból származó I. Christian dán királyt választotta Schleswig és Holstein hercegének, akinek ezért cserébe privilégiumokat kellett biztosítani a schleswig-holsteini nemesség számára. Többek között ekkor kötelezte magát arra I. Christian, hogy Schleswig és Holstein hercegséget nem választja szét, hanem örökre „up ewig ungedeelt" megtartja. 1689-ben azonban a gottorpi hercegek megszerezték a szuverenitást Schleswig bizonyos területei fölött és ennek következtében alakultak ki Schleswig hercegség úgynevezett gottorpi hercegi részei a királyi birtokok mellett. IV Frederik dán király csak 1721-ben lett ismét a hercegség teljes ura, amikor a dán sereg győzelmet aratott a Svédországgal szövetséges gottorpi herceg felett az északi háborúban. Az 1720-as békekötést, amely IV Frederiket Schleswig hercegség korlátlan urává tette, Anglia és Franciaország is garantálta. Az orosz cár részéről az 1767. április 22-i pátens és az 1773. június 1-i egyezmény garantálta a döntést. Schleswig 1721. augusztus 22-i betagolási (inkorporációs) pátensét az 1721. szeptember 3-4-i schleswigi hűbéreskü követte, amelynek során IV Frederiknek, Schleswig új urának a schleswigi rendek hűbéresküt tet-3 A Dán Monarchiára vonatkozó adatok Holger Hjelholt: S0nderjylland under Treárskrigen. I—II. G. E. C. Gads Forlag, K0benhavn, 1959; I. 11., Claus Bj0m: Gyldendahl og Politikens Danmarkshistorie 1800-1850; Bind 10. Fra reaktion til Grundlov. Red. Olaf Olsen; Nordisk Forlag, Copenhagen; 122, Danmarkshistorie af Vagn Skovgaard Petersen, Bind ö.Gyldendal 1985. 3.