Századok – 2008

TANULMÁNYOK - Raáb Renáta: Az 1848-49. évi magyarországi események schleswigi vonatkozásai osztrák és dán diplomáciai iratok tükrében III/893

komplexummá vált, amely a 19. század folyamán az európai nagyhatalmak ka­binet-diplomáciájának állandó tárgyát képezte. Ezért a schleswigi kérdés, és a hercegség birtoklása miatt kirobbant hároméves háború, mint európai ügy és vele összefüggésben a Dán Monarchia külpolitikája önmagában is figyelmet ér­demel. Az alábbi tanulmány fő forrásanyagát a bécsi Haus-Hof und Staatsar­chivban található osztrák követjelentések és a követutasítások mellett, a dán országos levéltár, a koppenhágai Rigsarkiv kiválasztott dán iratanyaga (a dán külügyminisztérium bécsi dán követhez Bille-Brahe grófhoz intézett követuta­sításai (Gehejmeregistratur 1848-52), illetve Bille-Brahe gróf 1848/49-es kö­vetjelentései) képezik. A politikai jellegű iratok mellett lehetőségem volt a Rigs­arkiv Depertamentalia 1848-52 közötti úgynevezett követségi levéltár irat­anyagát is áttekintenem, amely információt adott például a magyar, illetve osztrák seregben nem nagy számban szolgáló dán tisztekről. A levéltári forrás­anyagon kívül a tanulmány fontos forrását képezik a nyomtatásban megjelent dán minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1848-52-ből. Figyelembe véve, hogy ellen­tétben az osztrák külpolitikával a dán külügyminiszter a közvélemény megnyil­vánulására jelentős mértékben tekintettel volt, néhány alkalommal bevontam az 1848/49-es dán sajtó anyagát is. Hasonlóképpen felhasználtam az 1848/49-es magyar sajtó legprominensebb lapjainak megnyilvánulásait is. A schleswigi kérdés kialakulása Napoleon utolsó csatlósa, a Dán Monarchia, amelyet 1815-ben a bécsi kongresszuson újjászerveztek, Európa hatalmi egyensúlyának egyik fontos pil­lérévé vált. Törökországhoz hasonlóan, a nagyhatalmak érdekszférájának üt­közőpontjában, mint az „Északi Dardanellák"2 ura, őrizte a Balti-tenger kijá­ratát, de meglehetősen gyönge, befolyásolható, gyarmatai és társországai nél­kül mindössze 58.000 km2 területű állammá zsugorodott. A területi szempont­ból közép-német államok szintjére süllyedt Dánia, amelynek fővárosa az 1807-es angol bombázások következményeként romokban hevert, és fő büszkesége, a flottája a napoleoni háborúkban teljesen megsemmisült, magába foglalta min­denek előtt a királyságot (Kongeriget Danmark), amely 1846-os adatok szerint 1.400 000 lakossal rendelkezett és amelyet délről a Kongeá folyó határolt. A Kongeától délre, az Ejder folyóig terjedt Schleswig (dán nevén Slesvig/S0nder­jylland) hercegség 360.000 lakosával. Schleswiget délről Holstein (480.000 fő), illetve a frissen szerzett Lauenburg (46.000 fő) hercegségek határolták. E két utóbbi hercegség egyúttal tagja lett a Német Szövetségnek is, ami kettős szuve­renitáshoz vezetett és tartós bonyodalmak kialakulását vonta maga után. A 2 Bille-Bráhe gróf, Dánia bécsi követe nevezi így találóan Dániát 1848. április 20-i NR. 36-os követjelentésében. (Rigsarkivet K0benhavn, Udenrigsministeriet 0STRIG DEPECHER 1848.) Máshol eddig a szakirodalomban nem találkoztam ezzel az elnevezéssel, viszont viszont Törökország-Dánia stra­tégiai helyzetének párhuzamára Lawrence Steffel is felhívja a figyelmet. (Lawrence D. Steffel.: The Schleswig-Holstein Question. (Harvard Historical Studies, 32.) Cambridge-Mass 1932. 8. Dániának azonban — Törökországgal ellentétben — bármennyire is törekedett rá, se 1848-ban, se 1864-ben nem sikerült „belerángatni az ügybe" a brit flottát. (Jesper Ridley: Lord Palmerston. Book Club Associates. London 1970. 572.)

Next

/
Thumbnails
Contents