Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Hermann Róbert: Szemere Bertalan a reformkorban III/535
tek, hogy elállnak-e az adminisztrátori rendszer által okozott egyes sérelmek tárgyalásától is.26 4 Szemere is erős szavakkal bírálta a feliratot. Miután Babarczy Antal kifejtette, hogy a leirat megszüntette a sérelmet, Szemere kifejtette, „hogy mi az orvoslást benne nem tudjuk feltalálni", ami nem csoda, mert „ahol valami nincs, azt ott feltalálni nem lehet." Majd gúnyosan ízekre szedte a leiratot, példaként hozva fel, hogy a kormány az adminisztrátorok fizetésére több pénzt költött, mint az előző évi éhínség felszámolására; hogy a leirat kivételes eljárásnak mondja az adminisztrátorok kiküldetését, s szemben az 1820-as évekkel, amikor 5-6 adminisztrátort küldtek ki, jelenleg 32 kinevezett adminisztrátor van; „s nem kétlem, ezen logika szerint még az is kivétel leend, ha az 52-ből 50 megyében leend helyettes, szóval a szabály merő kivételekből fog állani." A kormány szándéka ugyanaz, mint eddig volt: a törvények folyamatos megsértése. Majd kifejtette, hogy ő ugyan nem a sérelmek embere, de vannak olyan sérelmek, amelyeket még a reformkérdések árán sem lehet mellőzni. Az egyik ilyen sérelem az adminisztrátori rendszer; ezt azért tartja nagy fontosságúnak, „mert a parliamenti kormány és sajtószabadság bekövetkezése előtt ez [ti. az önkormányzatisági alkotmányunk egyetlen biztosítéka, és az új rendszert ennek élén én oly politikai vésznek ismerem, mely lassanként gyökeréig le fogná magát rágni." A másik ilyen sérelem a horvát ügy, mert „ha a kapcsolt részek tartományi gyűlése s a fejedelem együtt a polgárok minden jogai s érdekei felett törvényt hozhatnak, úgy a magyar korona alatt két törvényhozás van, úgy nálunk nincs státusegység", ami alkotmányellenes, sőt, politikai képtelenség. Úgy vélte, hogy pld. a városi reform kérdésében lehet szó kompromisszumról, de „míg a sérelem mint lett dolog, mint tény áll, addig az ígéret nem orvoslás." Elmondta, hogy az ellenzék méltányolta a birodalom helyzetét, nem akarta a fejedelmi ház gondjait szaporítani, s ezért el akart térni „az izgató sérelmi útról", de a konzervatívok politizálása ezt lehetetlenné tette. Elítélte azokat, akik nem tartották meg szavukat, azaz utasításuk ellenében szavaztak (az ülés után egy kétértelmű kifejezése miatt Lónyay párbajra hívta ki, holott Szemere Simon Nepomuk János soproni követre gondolt).26 5 Azt javasolta, hogy egyelőre ne szavazzanak a Kossuth-féle indítványról, hanem várják meg az adminisztrátori rendszerrel kapcsolatban kiküldött választmány jelentését, s aznap már ne határozzanak semmiről, mert az 1843-44-es országgyűlés kudarcának egyik oka is egy „hasonló gerjedezés befolyása alatt" hozott határozat volt. Végül Lónyaytól indítványának értelmezését kérte.26 6 Egy titkosrendőri jelentés szerint Szemere ehhez még hozzátette, hogy a kormányzat kompromittálni akarja a nádort, majd felhívta a figyelmet Ausztria itáliai, galíciai és csehországi helyzetére, s hozzáfűzte: a kormány 50 millió forintos kölcsönt akar kérni Oroszországtól, s cserébe 264 A vitára ld. Vukovics Sebő, 1894. 46-50.; Horváth Mihály III. 316-323. 265 Lónyay Menyhért 56. Eszerint a párbaj elmaradt. V ö. SZIN VI. 720-721. Matuska János Matuska Istvánhoz intézett febr. 8-i levele szerint a párbajra sor került. V Waldapfel Eszter I. 70. Szintén a párbaj megtörténtéről tud egy ismeretlen Vécsey Pálhoz intézett, 1848. febr. 6-i levele. Abafi Lajos: Az 1848-ki pozsonyi országgyűlésről. Egykorú levelek. Hazánk, szerk. Abafi Lajos IX. k. 144-145. 266 PH 1848. febr. 15. No. 1036. 125-126.
