Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Hermann Róbert: Szemere Bertalan a reformkorban III/535
szolgai módon alávetné magát.267 Lónyay elmondta, hogy mind Szent-Iványi Károly, mind az ő indítványa köszönetet akart mondani az uralkodónak a nyilatkozatért, de ellentétben Szent-Iványival, ő úgy akarta értelmezni a leiratot, hogy az az új rendszert megszüntetettnek jelenti ki.26 8 Az elkövetkező napok vitáiban végül is a kossuthi álláspont győzedelmeskedett, ti. hogy visszatérnek a sérelmek részletes tárgyalására. Február 8-án megindult a pártok közötti egyezkedés, hogy olyan feliratot szerkesszenek, amely az ellenzéket is kielégíti. Ezt a tanácskozást a délután folyamán Szemerénél tartották, s részt vett rajta Kossuth, Bernáth Zsigmond, Tomcsányi József, Pázmándy, Babarczy, Somssich és Lónyay Menyhért is.26 9 Kossuth és Szemere február 9-én részt vettek azon a Somssich Pálnál tartott konferencián, amelyen Babarczy Antal és Széchenyi is jelen voltak, s amelynek során végre sikerült egy új feliratszerkezetet kialakítani. Ezt maga Szemere fogalmazta meg.27 0 A nádor ezt megpróbálta elfogadtatni a főrendekkel, de az országbíró és mások néhány szó kihagyását kívánták. Kossuth ezzel megpróbálkozott, de miután az ellenzék többsége erre nem volt hajlandó, ő és Szemere megmakacsolták magukat, s a felirati tervezet eredeti formájában került a kerületi ülés elé, amely azt 11-én el is fogadta.27 1 Szemere fellépését Lónyay Menyhért szerint valójában a hivatalvállalás vágya motiválta. Eszerint közte és Zsedényi Ede kancelláriai referendárius között titkos alku született: a rendek megbuktatják Apponyit, Zichy Ferenc gróf lesz a fő-, Zsedényi az alkancellár, Szemere pedig Zsedényi helyébe lép.27 2 Szemere Széchenyinek utóbb azzal magyarázta a beregi indítvánnyal kapcsolatos eljárását, hogy nem akarta Kossuthot egymagában ereszteni egy előnyös területre.27 3 Ugyanakkor Perczel Mór amiatt bírálta, mert a leirat vitájában kijelentette, hogy a szabad királyi városok belrendezésével kapcsolatban hajlandó az alkudozásra.27 4 A nem túl jóindulatú verziót igazolni látszik, hogy Szemere a vukovár-fiumei és a középponti vasút koncepciója körül kialakult vitában Kossuth ellen és Széchenyi mellett nyilatkozott.27 5 Szemere nyilván ott volt a február 16-án tar-267 KLÖM XI. 512-513. Nem tudni, Szemere honnan vette az információt, de tény, hogy Ausztria 1848 elején valóban kölcsönt kért Oroszországtól, s a cár meg is ígért 6 millió ezüst rubelt; ám 1848. áprilisában — a bécsi eseményekre tekintettel — megtagadta a kölcsön folyósítását. Andics Erzsébet: A Habsburgok és Romanovok szövetsége. Bp, 1961. 46, 204, 220.; Ian W. Roberts: Nicholas I and the Russian Intervention in Hungary. London, 1991. 9-10. 268 PH 1848. febr. 15. No. 1036. 125-126. Ld. még KLÖM XI. 511. és 515. 269 Lónyay Menyhért 56.; Viszota Gyula II. CCLXXXVII. 270 SZIN VI. 722-723.; Viszota Gyula II. CCLXXXVII. A fogalmazványt Id. MOL Szemere kb. ir. 5. tétel. A kézirat datálására ld. Barta Istvánnak a kéziraton található kéziratos megjegyzését. 271 Lónyay Menyhért 56-57.; Horváth Mihály III. 322.; Viszota Gyula II. CCLXXXVII-CCLXXXVIII. - Pulszky Ferenc I. 307. Horváth szövegét félreértve így ír: Február 10-én Szemere terjesztette elő a választ, „mely csak hangban különbözik Kossuthétól." 272 Lónyay Menyhért 53. 273 1848. febr. 10. SZIN VI. 724. 274 Perczel - Kossuth, Kömlőd, 1848. febr. 18. MOL Kossuth-ir. No. 366. Közli V V. Waldapfel Eszter I. 74. 275 Az egész ügyre ld. Viszota Gyula II. CCXC-CCCIII.; Gergely András: Kísérlet a magyar politikai erőviszonyok átrendezésére az 1848-as forradalom előtt (A fiumei vasút vitája az utolsó rendi országgyűlésen). (In:) uő.: Egy nemzetet az emberiségnek. Tanulmányok a magyar reformkorról és 1848-ról. Bp, 1987. 323-379.; uő.: Egy gazdaságpolitikai alternatíva a reformkorban. A fiumei vasút. Bp, 1982.; Kosáry Domokos, 2002. 437-446.
