Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Hermann Róbert: Szemere Bertalan a reformkorban III/535
hogy a diétában is kell lenni folytonosságnak, némü stabilitásnak." Szemere — többek között felesége tíz hete tartó betegeskedése miatt is — már-már azzal a gondolattal foglalkozott, hogy lemond, „de a szegény hazának ilyen keves [sic!] erőre is több szüksége van, mint hittem volna."25 4 Lónyay Menyhért naplója szerint Szemere azt is rosszallta, hogy Kossuth és Batthyány taktikai okokból a magyar nyelvvel kapcsolatos felirat ügyét az országos ülésből visszavitték a kerületi ülés elé, de a vitában nem akart részt venni; Lónyay szerint azért nem, mert az volt a hátsó gondolata, „hadd menjenek a dolgok lehető legrosszabbul, megtörvén a jelenlegi vezetés, jobban mehet minden, s akkor talán az ő napja kel föl."25 5 Ezt erősíti meg Kemény Zsigmond, aki szerint Szemere egyik ismerősének azt írta, hogy megfigyelő állásba vonul, s így követi az eseményeket.25 6 A feszültséget a titkosrendőrség is érzékelte: egy 1848. január 25-i jelentés szerint Szemere, mióta legyőzte Palóczy Lászlót a követválasztáson, az ellenzék vezetésére tör, s a pesti követ (Kossuth) megtestesült ellenzéke. Nem tudni, hogy mi a Kossuth elleni ellenzékieskedésének oka, de az bizonyos, hogy Szemere minden olyan javaslatnak, véleménynek és tervnek ellene van, amit Kossuth s ajánl, s igyekszik kimutatni azok gyengéit. Ugyanakkor az is elterjedt Szemeréről, hogy a kormányzat megnyerte, s hivatalt remél.25 7 Szemere azonban nem volt eladó. Ezt az 1848. februári események bebizonyították. Bár a felsőtáblai többség birtokában az Udvarnak nem tetsző törvényjavaslatok nem kerülhettek az uralkodó elé, Bécsben is úgy vélték, hogy valamilyen módon meg kéne találni a kompromisszumot az ellenzékkel. Az ellenzék egyes vezetői szintén unták azt, hogy az alsótáblán elért sikerek ellenére a törvényhozás munkája egy helyben topog. Ebben a helyzetben az ellenzék egyes mérsékelt képviselői — Széchenyi intencióinak megfelelően — érintkezésbe léptek Apponyi György kancellárral. Az alku lényege az lett volna, hogy a kormány hozzájárul a városi kérdés (a városok belső demokratizálása, s ennek révén több országgyűlési szavazathoz juttatása) rendezéséhez és még néhány reformköveteléshez, ha az országgyűlés kedvezően fogad egy, az adminisztrátori rendszer fokozatos megszüntetését ígérő királyi leiratot. A cél Kossuth háttérbe szorítása volt, s erre sikerült megnyerni ifj. Pázmándy Dénest, Szentkirályit, Lónyay Menyhértet és Gábort.25 8 (Zsedényi Ede azt tanácsolta a nádornak, hogy a leiratról beszéljen Széchenyivel, Szemerével és Kossuthtal is).25 9 254 SzB - Nagy Károly, Pozsony, 1848. jan. 19. MTA Kt. Ms 4756/119. 255 1848. jan. 10. Lónyay Menyhért 39-40. 256 Kemény Zsigmond, 1982. (1850) 285. 257 KLÖM XI. 475-476. Valószínűleg az itt közölt, csonka jelentést ismerteti az eredeti alapján (jan. 24-i dátummal) Takáts Sándor: Politikai konventikulumok és titkos konferenciák az országgyűlésen. (In:) Kémvilág Magyarországon. Bp., é. n. II. k. 165. 258 Az akcióra ld. Kemény Zsigmond, 1982. (1850.) 287-289.; Wirkner Lajos 191-194.; Idősb Szőgyény Marich László országbíró emlékiratai. Kiadják fiai. I. k. Bp., 1903. 47-48.; Somssich Pál visszaemlékezése, közli Deák Ferencz beszédei. S. a. r. Kónyi Manó. 2. kiadás. Bp., 1903. II. k! 185-186.; Vukouics Sebő, 1894. 45-48.; Horváth Mihály III. 307-313.; Viszota Gyula II. CCLXXII-CCLXXXII. és 113-1135. (jz.); KLÖM XI. 44-50.; Kosáry Domokos, 2002. 428-431.; Molnár András, 2007. 267-272. - Ugyanakkor érdekes, hogy Szemere jan. 14-én Csengeryhez írott levelében arról írt, miszerint Kossuth „megfékezéséhez" meg akaija nyerni Szentkirályit, Pázmándyt és Lónyay Gábort. Közli V Waldapfel Eszter I. 60-67. 259 Zsedényi 1848. jan. 31-én Széchenyihez intézett levelét ismerteti Bártfai Szabó László: Adatok gróf Széchenyi István és kora történetéhez. 1808-1860. Bp., 1943. II. 630-631. és Viszota Gyula
