Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Hermann Róbert: Szemere Bertalan a reformkorban III/535
németek) kialakulásának, illetve további erősödésének megakadályozása érdekében javasolta, hogy az országgyűlés mondja ki: „Külföldieknek csoportosan és egy helyre leendő beköltözködése vagy megtelepítése tiltatik, a néptelen térek a hon népesb vidékeinek lakosaiból gyarmatosíttatván", kivéve a gyár- és iparvállalatokhoz szükséges szakértő személyeket.24 8 Január 18-án a Pest városi polgárok petíciója, illetve ennek az igazolási választmány által történt kezelése ügyében mondta el véleményét.24 9 Az ellenzék működésének koordinálására egy szűkebb körű tanácskozó testületet hoztak létre, amelynek az alsótábla részéről Szentkirályi Móric, Kossuth, Lónyay Gábor, Andrássy Gyula, Pázmándy Dénes, Szent-Iványi Károly és Szemere voltak a tagjai. E tanácskozásokon alkalmilag — Kossuth javaslatára, és Szemere és más társai ellenkezése mellett — a felsőtáblai ellenzék vezetői, Batthyány Lajos és Teleki László is részt vettek.25 0 A Kossuth és Szemere közötti ellentét ezeken a konferenciákon bontakozott ki, bár Pulszky Ferenc szerint Szemere már korábban sem rokonszenvezett Kossuthtal.25 1 Szemerét zavarta, hogy Kossuth minden kérdéshez hozzászólt, s hogy minden kérdésben — még azokban is, amelyekben leszavazták — maga akarta a képviselendő álláspontot az ellenzék nagy konferenciája elé terjeszteni.252 Szemere úgy érzékelte, hogy a követek között nagy az elégedetlenség, s valamiféle igény mutatkozik egy egyoldalúságtól mentes szövetség alakítására. Akárcsak az 1843-44-es országgyűlés ellenzéki követeit, a mostaniakat is dologtalannak találta, de még rosszabb véleménnyel volt a konzervatívok teljesítményéről. Ugyanakkor érzékelte, hogy az ellenzék egységére rossz hatása lenne, ha azon esetekben, amikor „az eltérés nem sűrű, nem elvbeli", külön állnának. Kossuth nyílt bírálatától az is visszatartotta, hogy a konzervatívok sem merték őt kritizálni. „... hát mi kezdjük ostromolni?"25 3 „Volt okod a múlt diaetán bosszankodni — írta gömöri barátjának, Nagy Károly főjegyzőnek, — de még most volna sok és méltó. Szerencséd, hogy nem akartál eljönni. Az kibeszélhetetlen. Nincs rend, nincs szorgalom, nincs szokás tiszteletben tartása, az boldog, ki nem elmélkedik. Egyik tanu[l]ság, most érzem először gyakorlatilag, 248 PH 1848. jan. 28. No. 1026. 75-76. 249 PH 1848. jan. 30. No. 1027. 79. és febr. 3. No. 1029. 92. 250 A résztvevőkre ld. SzB - Csengery Antal, Pozsony, 1848. jan. 14. Közli V. Waldapfel Eszter I. 60-67.; kivonatos közlése Csengery Antal 247-251. - Vukovics Sebő, 1894. 20. és az ő nyomán Horváth Mihály III. 268. Szent-Iványi Károly helyett Bónis Samut említi. (Vukovics munkáját Horváth kéziratban használta.) Kemény Zsigmond, 1982. (1850) csupán általánosságban beszél „hat vagy hét befolyásos képviselő és - a főbb kérdésekben - a felsőházi tagok közül Batthyány Lajos s Teleki László grófok" magántanácskozmányairól. Jellemző, hogy Szemere utóbb úgy emlékezett, hogy Kossuth ellenezte, s ő pártolta Batthyány és Teleki meghívását. Szemere Bertalan, 1990. 224-225. 251 Pulszky Ferenc I. 298. 232 Ezt utóbb a Kossuthról írott jellemrajzában is említi. Szemere Bertalan, 1990. 222-224. A szöveg azonban feltűnő rokonságot mutat Kemény „Forradalom után" c. munkájáéval. Kemény Zsigmond, 1982. (1850) 278-283.; s nyilván e két forrásból vette át Horváth Mihály III. 309-311. Kemény 1849 végén — Csengery Antaltól — már tudott arról, hogy Szemere 1848 elején „keserűen tört ki Kossuth ellen, s az ő túlsúlyát viszonyainkra közkalamitásnak tekinté." Ld. erre haditörvényszéki védőiratát, kivonatosan közli Beksics Gusztáv: Kemény Zsigmond. A forradalom s a kiegyezés. 2. jav. és bőv. kiadás. Bp., 1883. 135. Szemere és Horváth szövegének rokonságára felfigyelt Kosáry Domokos, 2002. 425-426. 253 SzB - Csengery Antal, Pozsony, 1848. jan. 14. Közli V Waldapfel Eszter I. 60-67. V ö. Kosáry Domokos, 2002. 426-427.
