Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Hermann Róbert: Szemere Bertalan a reformkorban III/535
és íme felszólal, a kormánynak felelni kell, védeni kell magát, s ha a többséghez nem alkalmazkodik, nem fog sikeresen kormányozhatni." Majd arról szólt, micsoda öröm, hogy végre az uralkodóház tagjai is magyarul szólnak a rendekhez, István nádor pedig hazájának nevezi az országot. Ezt követően tért át a sérelmek ismertetésére. Kifejtette, hogy az adminisztrátori rendszer törvénytelen, s hogy véleménye szerint a kormány nem törvénytiszteletből, hanem hatalmi súlyának növelése érdekében nyúlt vissza az 1723:56. törvénycikkhez; hiszen más törvények végrehajtásával, például a szintén 1723-ban a Partium visszacsatolásáról szóló törvényével egyáltalán nem siet; s betű szerint az 1723:56. törvénycikket sem tartja meg. A kormány azt akarta, hogy „a főispánok a diétán részére szavazzanak, a helytartók otthon az utasítást részére csináltassák"; s ezáltal ahhoz az emberhez hasonlított, aki két karját kevesellvén, négyet szeretett volna. Kitért a horvátországi magyarbarát nemeseket ért sérelemre, a Partium ügyére, s arra, hogy a Magyarország önállóságáról szóló 1790:10. törvénycikket mindmáig nem hajtották végre. Hasonlóan 1845-ös követjelentési beszédéhez, kifejtette, hogy törvény ugyan van elég, de az igazi hazafi kevés. „Ezért én vádolom ugyan a kormányt, mint amely a függést elismeri, de kívüle vádolom magunkat, vádolom a magas arisztokráciát, melyet jellemez az, hogy íme, midőn egy részétől a főispáni méltóságot elszedték, midőn eszerint saját érdeke, dicsősége, sőt becsülete, sőt mindezen felül az alkotmány szentségének érdeke volt megtámadva, még ekkor sem mert felszólalni; - vádolom a klérust, mely a nemzet jogainak védelmekor hallgat mindig, hallgat most is, midőn IX. Pius nemcsak a haladás, hanem a szabadság zászlóját erős karral ragadta meg..."231 Széchenyi a november 26-i kerületi ülésen reagált Szemere szavaira, s kifejtette: ő mint Moson megye követe van itt, s utasítását szorosan meg fogja tartani, „egyébiránt minden utasításnak megvan annyi elasticitása, hogy abból jó ember jót, rossz rosszat tehet."23 2 Az alsótábla végül Kossuth válaszfelirati javaslatát fogadta el, ám a főrendek ezt olyannyira mérsékelték, hogy az az alsótábla számára elfogadhatatlan volt; ezért az alsótábla december 15-én Kossuth javaslatára úgy döntött, hogy nem küld válaszfeliratot, hanem a sérelmeket külön feliratokban fogja az uralkodó tudtára juttatni. Az ügyben december 11-15 között az ellenzék konferenciát tartott, s amikor Lónyay Menyhért megkérdezte Szemerét, hogy tetszik neki a dolgok eddigi menete, s főleg ez a lépés, Szemere rejtélyesen felelt: „Barátom, magam is sokat gondolkoztam az országgyűlés eddigi meneteléről, különösen éppen ma írtam föl magamnak jegyzeteimbe, melyeket vinni szoktam, kombinációimat ez országgyűlés jövendőjéről; kíváncsi vagyok reá, vajon be fog-e teljesedni?"23 3 mielőtt legkülönneműbb eredményeit leraká, s megtermékenyíté a századot, mely az övé." PH 1848. jan. 19. No. 1020. 45. Maga Szemere jan. 14-én Csengeryhez írott levelében büszkén mondta: „Az adresse-vitákon megvágtam az antiparlamentáris kormány-ellenzékieket. Elnyelték." Közli V. Waldapfel Eszter I. 61. Ld. még Kosáry Domokos, 2002. 415. 231 PH 1847. dec. 2. No. 994. 367. 232 PH 1847. dec. 3. No. 995. 370. Beszédét ismerteti Gróf Széchenyi István beszédei. Összegyűjtötte és jegyzetekkel kísérte Zichy Antal. Gróf Széchenyi István munkái II. k. Bp, 1887. 541-546. V ö. SZIN VI. 679. és Majláth Béla III. 563. 233 Lónyay Menyhértnek 1847-8-diki naplója. (In:) Szószék és csatatér. Politikusi visszaemlékezések és naplók 1848-49-bő! S. a. r. Hermann Róbert. Bp, 2000. 35. (továbbiakban Lónyay Menyhért)
