Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Hermann Róbert: Szemere Bertalan a reformkorban III/535
Az ügy a november 18-i kerületi ülésen is előkerült, amikor két konzervatív követ felszólalt a külön országgyűlési hírlap eszméje ellen. Szemere ezúttal kifejtette: nem barátja ugyan a külön országgyűlési hírlap eszméjének, „mert az értesülést nem egy, hanem minél több csatornán szereti kifolyatni a közönségbe"; de veszélyesnek tartja a kerületi ülésben hozott határozatok megváltoztatását.22 5 November 21-én az alsótábla rendjének fenntartására javaslatot teendő választmány tagjává választották.22 6 A november 29-i kerületi ülésen kihirdetett szavazás eredményeként Szemerét is beválasztották a sajtóügyi választmányba.227 A sajtótörvény elkészítésével kapcsolatban Toldy Ferenctől is segítséget kért a kérdésre vonatkozó külföldi szakirodalom és sajtó beszerzéséhez.22 8 November 22-én a követi igazolások ügyében folytatott vitában Babarczy Antal csongrádi konzervatív követ kifejtette, hogy külföldön azért a törvényhozás folytatja le a követi igazolásokat, mert a választó testület csak magára a választásra jön össze, tehát a választási panaszok kivizsgálását más testületre kell bízni. Nálunk azonban a választó testület egyszersmind törvényhatóság is, s így ha az országgyűlés tartja fenn magának az igazolás jogát, ezzel a megyei önkormányzatok erejét gyöngíti. Szemere ezzel szemben kifejtette, hogy Magyarországon vannak olyan esetek, „midőn a majoritás a minoritást elnyomta, vagy a többséget törvénytelen módon és eszközökkel érte el. Mi tegyen ily esetben a minoritás? A majoritás előtt keressen védelmet önmaga a majoritás ellen, vagy a kormányhoz folyamodjék? Amúgy természetesen soha igazságszolgáltatást nem talál, így pedig a végrehajtó hatalom befolyást nyer a követválasztásokra." Aki képviseleti alkotmányt akar, annak „úgy felülről, mint alulról független követi testületet kell akarnia", s ehhez az is szükséges, hogy a követválasztásoknak csak az alsótábla legyen a bírája.22 9 Első nagy beszédét november 23-án a válaszfelirat vitájában mondta. A két válasz felirati javaslat közül természetesen Kossuthét, nem pedig a baranyai konzervatív követét, Somssich Pálét pártolta. Először — mintegy mellesleg — politikai színvallásra szólította fel a konzervatív követutasítású Moson megye képviseletében megjelent Széchenyit („Moson megyének utasítástól függő két követe van, de gróf Széchenyi István, a bátor, a gyökeres reformer maga teljes szabadságában sem egyik, sem másik táblánál valósággal nincs jelen"); majd kifejtette, hogy a válaszfeliratban nem elég csak köszönetet mondani a kormány eddigi működéseiért, hanem ki kell fejezni a nemzet aggodalmait is. „És ez ítélet a múltra nézve, a jövendőre nézve pedig útmutatás. Hiában tagadjuk, hiában tagadják a konzervatívek, hiában tagadta maga az ellenzék egy része, az események sorsszerű hatalma erővel ragad a parlamenti kormány felé23 0 , a nemzet tanácskozik, 225 PH 1847. nov. 25. No. 990. 345. 226 KLÓM XI. 366. 227 PH 1847. dec. 5. No. 996. 374. 228 SzB - Toldy Ferenc, Pozsony, 1847. nov. 24.; uo, 1847. dec. 6. MTA Kt. Magyar irodalmi levelezés. 4-r. No. 95. 369, 370. p. 229 PH 1847. nov. 28. No. 992. 353. 230 Ezt a kitételt P E.: Utóhangok a válaszfeliratról c. cikkében a következőképpen kommentálta: „... ez a nap a Hirlap ünnepe; s azok, kik e tant először vezérlék a magyar politikába, jutalmazva érezheték magokat, látván, amint hitték mindig, hogy egy életrevaló eszme, egy gondolat, mely a haladásé, mely milliók agyában megfogamzott, az emberiség könyvéből ki nem töröltethetik,
