Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Hermann Róbert: Szemere Bertalan a reformkorban III/535
tője is, s amelyen a két elelnzék együttműködési lehetőségeiről, az ausztriai alkotmányosság ügyének a magyar országgyűlésen való felvetéséről folyt a szó.217 November 29-én az országgyűlés szavazási rendjéről egyeztetett Széchenyivel és Szentkirályival, majd 30-án szállásán tartottak erről tanácskozást.21 8 December 3-án Széchenyinél ebédelt, de azután arról panaszkodott Zsedényi Edének, hogy Széchenyi nem nyílt vele.21 9 Széchenyi viszont Szemeréről volt hasonló véleménnyel, s Pulszky emlékiratai szerint rövidesen rá kellett jönnie, hogy Szemere nem hagyja el Kossuthot.22 0 Szemere először a november 10-i kerületi ülésen az üdvözlő beszédek tartalma ügyében szólalt fel.22 1 A nádorválasztás módjáról szóló vitában a követek többsége azt pártolta, hogy hasonlóan az 1796. évi módhoz, a királyi jelölőlevél felbontása nélkül, közfelkiáltással válasszák meg István főherceget, József nádor fiát. A november 11-én tartott első országos ülésen Szemere a jelölőlevél felbontása mellett érvelt. „A törvényt meg kell tartani, s ez ellen nincs ereje azon okoskodásnak, hogy kandidálás nélkül választani nagyobb foka a szabadságnak, mert itt nem új törvény alkalmazásáról van szó. Nemzetünknek úgysem fényoldala a törvénytisztelet, s törvénysértésre nem kellene példát adni sem a kormánynak, sem az országnak." A többség végül mégis a jelölőlevél felbontása nélküli választásra szavazott. (Maga Kossuth is ezt pártolta.)22 2 Ugyanakkor figyelmeztető jel lehetett az ő számára is, hogy amikor Zarka János személynök a király üdvözlésére bizottságot küldött ki, abba — akárcsak Kossuth — ő sem került be.22 3 November 16-án Szemerét az országgyűlés jegyzőjévé választották. Ugyanezen az ülésen szóba került, hogy az alsótábla tárgyalásait kerületi naplóban vagy rövid jegyzőkönyvben örökítsék-e meg. Szemere szerint ez utóbbi sikertelenségét az előző országgyűlés bebizonyította, ezért ő a szabad sajtót pártolja. Ezek után az a kérdés vetődött fel, hogy a tárgyalásokat külön országgyűlési szabad hírlapban tegyék-e közzé. Szemere ez ellen is kikelt, mondván, „hogy a külön hírlap eszméjének eredete azon időre esik, midőn a hazai hírlapok még nagyon szűk körben mozgottak, hogy ilyen külön hírlap csak a nyilvánosságnak árt, miután azt a szegényebbek nem járathatnák, a gazdagabbak pedig általa más hírlapoktól vonatnának el; hogy ily külön hírlap a sajtószabadságot monopolizálná." A vita végén az alsótábla úgy döntött, hogy üzenetben kéri a nádort „a lapok szabadabb mozoghatása iránt"; a sajtótörvény kidolgozására pedig kerületenként két, összesen nyolc, valamint a szabad királyi városok által „szokott arány szerint" választandó követből álló választmány kiküldetését határozta el. Az országgyűlés végül 25 megyével 24 ellenében a külön hírlap mellett döntött. 22 4 217 Deák Ágnes: Batthyány Lajos és az ausztriai rendekkel való együttműködési kísérlet (1847). In: Magyarhontól az Újvilágig. Emlékkönyv Urbán Aladár ötvenéves tanári jubileumára. Szerk. Erdődy Gábor és Hermann Róbert. Bp., 2002. 89-90.; Molnár András, 2007. 218 SZIN VI. 682-683. 219 SZIN VI. 685. és 687. 220 1847. dec. 25. SZIN VI. 697.; Pulszky Ferenc I. 298. 221 PH 1847. nov. 14. No. 984. 320. 222 pH 18 4 7 nov No 98 5 323. Ld. még Kovács Lajos: Gróf Széchenyi István közéletének három utolsó éve 1846-1848. Bp, 1889. I. k. 229. 223 Kosáry Domokos, 2002. 410. 224 PH 1847. nov. 21. No. 988. 335.; KLÖM XI. 363.
