Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Hermann Róbert: Szemere Bertalan a reformkorban III/535
zottmány tagja volt Kossuthon kívül Deák, Eötvös, Pulszky, Teleki, Stettner és Szemere. Az alapszöveg Kossuthtól származott, s ennek felhasználásával, de alapos átdolgozásával öntötte végleges formába Deák az 1847. június 7-i ellenzéki gyűlésen elfogadott Ellenzéki Nyilatkozatot. A szöveg igen élesen bírálta az osztrák kormányzat abszolutisztikus politikáját, s állást foglalt amellett, hogy az örökös tartományokat is alkotmányhoz kell juttatni.20 7 Az egységes ellenzék soraiban Nem volt kétséges, hogy az újabb országgyűlésre Szemerét ismét követnek jelölik, s egy 1847. júniusi ellenzéki összejövetelen már az esélyes jelöltek között emlegették, bár egy titkosrendőri jelentés szerint, mivel sem Szemere, sem Kossuth, sem Szentkirályi Móric nem szereti magát másoknak alárendelni, az ellenzékben feszültségek várhatók.20 8 Az 1847. októberében tartott borsodi követválasztáson társával, Bük Zsigmonddal együtt közfelkiáltással választották a megye követévé. A megye haladó követutasításának kidolgozásában is fontos szerepet játszott. A szöveg ugyan nem az ő kézírása, de Csengery életrajza szerint azt „csaknem diktálta Szemere", miközben a közönség elvonult, „részint mivel bízott Szemerében, részint mivel ismerte munkásságát."20 9 Amikor Szemere arról értesült, hogy Széchenyi is követként kíván részt venni az országgyűlésen, a Pesti Hirlap hasábjain nyílt levelet intézett hozzá. Kifejtette, hogy az alsótábla munkájának sikeréhez arra is szükség volna, „hogy az országgyűlés termeiben a kormány maga védje terveit, maga magyarázza szándékait, avagy védesse és magyaráztassa kormányi képviselők által." Szemere szerint Széchenyinek ezt a széket, nem pedig a követi széket kellene elfoglalnia. Ugyanakkor leszögezte: ezzel a gondolattal nem a miniszteri felelősség eszméjét akarja behozni, hiszen ehhez egy kormányképviselő jelenléte kevés. „Jelenleg elmémet csak azon két meggyőződés vezérli, egyik: hogy az országgyűlési tanácskozások szabályszerű menetele sok részben a kormány jelenléte által föltételeztetik, - kormány és haza elég nagy két hatalom arra: hogy egymással szemközt igazságosan, de tisztelettel bánjanak; másik: hogy ha nem az elvekben is, de a munkálkodásban összhangzásnak kell lenni a törvényhozó és végrehajtó hatalom közt, akképpen, hogy mindazon ismeretekkel, miket a végrehajtó hatalom bírhat, ez az országgyűlésnek segedelmére legyen, folyvást szakadatlanul részt vévén a tanácskozásokban, a hibás nézetet felvilágosítván, a hamisat megcáfolván, a vádra felelvén." A Pesti Hirlap kommentátora pedig úgy vélte, hogy Széchenyi követté választásával a kormánynak végre valóságos képviselője lesz az alsótáblán, hiszen Széchenyi tagja a Helytartótanácsnak, „olyan, ki a kormány eljárásának megállapításában hihetőleg részt vett, s ki te-207 Közli KLÖM XI. 152-157. Kossuth eredeti tervezetét ld. uo. 141-152. V ö. Molnár András: Deák Ferenc és az Ellenzéki Nyilatkozat. (In:) Az Ellenzéki Nyilatkozat és a kortársak. Szerk. Molnár András. Zalaegerszeg, 1998. 15-24.; Molnár András: Deák Ferenc a forradalom előtt. (In:) A Batthyány-kormány igazságügyi minisztere. Szerk. Molnár András. Zalai Gyűjtemény 43. Zalaegerszeg, 1998. 10-14.; Kosáry Domokos, 2002. 369-370.; Molnár András, 2007. 232-236. 208 KLÖM XI. 283-284. 209 Csengery Antal 209.
