Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Hermann Róbert: Szemere Bertalan a reformkorban III/535
jesztéseket. Rá kellett azonban ébrednie, hogy a kormányzat ezúttal sem a reformok elősegítését, a hiányzó törvények meghozatalát tekinti céljának, hanem inkább a korszerű javaslatok elgáncsolását. Ezért is bírálta olyan csípősen a kormányzatot és a főrendeket, amikor először vetődött fel az országgyűlés bezárásának lehetősége: „...e hazának nincs jövendője oly főrendekkel, kik amely jogot az országtól kaptak, azzal mint ostorral sújtogatják vissza az országot; nincs jövendője oly kormánnyal, mely törvényhozásbeli roppant kötelezettségét következőleg szokta teljesíteni: az országgyűlést megnyitja, megnyitván, a nemzet kívánatainak ellenszegül, és miután 15 hónap lefolyása alatt annak hűségesen ellenszegült, az országgyűlést berekeszti."15 5 Az idegőrlő küzdelem időnként az ő energiáit is felemészteni látszott. „Sokszor kedvet érzek elbúcsúzni a köz-, azaz a politikai pályától, s élni szűk, csendes körben és írni. S ha otthon nem fogadna szükség, ha tehetősb volnék, ha volna tájam s földem, hol szebb világocskát teremthetnék magamnak, azóta nevem nem bolygana a politikusoké között" - írta rokonának, Szemere Miklósnak 1844 elején.15 6 Különösen fontos részét képezte Szemere tevékenységének a horvát ügyben kifejtett munkássága. Amikor szóba került, hogy a horvátoknak a magyar országgyűlésen magyarul kellene felszólalniuk, Szemere levélben fordult a korszak neves történetírójához, Horvát Istvánhoz, s arra kérte, hogy ha van olyan munkája, amely mindezt történeti alapon alátámaszthatná, küldje el neki. „A külföld is figyel e kérdésre, igazolással tartozunk tetteinkről" - írta. Kérését azzal is indokolta, hogy „itt nemzetünk, a magyar becsülete, és az alsótábláé forog kérdésben."15 7 Egyik megfogalmazója volt az 1844:2. törvénycikknek „A magyar nyelv- és nemzetiségről", noha Szemere szövege sokkal radikálisabb volt, mint a végül elfogadott törvényszöveg. így például a korona örököseinek, valamint az uralkodóház többi tagjainak is el kellett volna sajátítaniuk a magyar nyelvet; a törvény előírta volna a pénzek magyar feliratát, a katonai, kincstári s polgári intézeteknél, valamint a hajókon a magyar zászló és címer használatát, a magyar nyelv tanítását Horvátországban, a horvátországi törvényhatóságok, bíróságok és egyéb hivatalok magyar nyelvhasználatát; illetve azt, hogy a törvény elfogadását követő 10 éven belül Horvátországban királyi kinevezéstől függő hivatalra csak magyarul^ tudó személyt lehet kinevezni.158 1843 júliusában rövid értekezést írt, *,Nemzetiségünk és a szlávság" címmel, amelyet először Kossuth Pesti Hírlapjának küldött el közlésre15 9 , majd, miután ott valószínűleg a cenzori beavatkozás miatt nem jelenhetett meg, a Vachot Imre által szerkesztett „Országgyűlési almanach" hasábjain tette közzé. Az értekezésben a magyar nemzetet fenyegető szláv veszélyre, az orosz terjesz-155 Kovács Ferenc V 281. 156 SzB - Szemere Miklós, Pozsony, 1844. jan. 4. Közli Perényi József 35-36. 157 SzB - Horvát István, Pozsony, 1843. szept. 7. OSZK Kt. Lt. 158 MOL Szemere-ir. 1. cs. 2. tétel, 266. f. 139 Kossuth 1843. júl. 28-án Wesselényihez Tinnyéről írott levelében írja: „...éppen most kapom Szemere Bertalannak egy gyönyörűen írott értekezésé, ugyanazon irányban írottat, melyben a »Szózat« [ti. Wesselényi munkája, a „Szózat a magyar és szláv nemzetiség ügyében" (Lipcse, 1843.)], de bármennyire sajnáljam is, alkalmasint crucifigálja cenzor uram, de nomine Karácsonyi Mihály..." Ferenczi Zoltán, 1902. 330.
