Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Hermann Róbert: Szemere Bertalan a reformkorban III/535
kedésre, a többi szláv nép Oroszország felé gravitálására, a horvátországi illír mozgalomra hívta fel á figyelmét. Kifejtette, hogy Oroszország a magyarországi és erdélyi román lakosságra is hasonló vonzerőt gyakorol, ez pedig nemcsak Magyarország, de Ausztria létét is fenyegeti. A törvényhozás ezzel kapcslatos teendőit így jelölte ki: „A törvényhozás, ha elhatározza, miképpen nyelvünk lesz országlati és hivatalos nyelv a közélet minden ágaiban, ha az alkotványos jogokat a nemzetisedés föltételei mellett s a nemzetiség csatornáján vezeti azok közé, kik eddig azokkal nem bírának, és ha az iskolákat s népnevelést úgy intézi el, hogy nyelvünk megtanulhatását nem kell keresni messze és fáradságosan, hanem ez maga kínálkozik, úgyszólván küszöbére áll a polgároknak; ha e hármat elrendeli a magyar törvényhozás, mindent megtőn, de mindez szükséges is." Úgy vélte, magának a birodalmi kormányzatnak is érdeke a magyar nemzetiség megerősítése (azaz a magyar politikai nemzet megteremtése), mert „ha ugyanazon honban több összevegyített nemzetiség vívja s emészti egymást, zűrzavar lesz, mint volt a világ kezdetén, midőn víz, tűz, lég, föld megvoltak, de nem valának elválasztva, nem voltak igazítva és szorítva saját határaik közé." További teendőként jelölte meg az Akadémia anyagi megerősítését, hogy az minél több energiát fordíthasson a nyelv, a nemzeti irodalom művelésére. Emellett javasolta egy „nagy nemzeti egyesület" alapítását, amely „középpontjáról, Pestről s megyei fiók-egyesületei által iskolamestereket s gyermekeket jutalmazzon, a segédkönyveket terjessze; a földesurakat buzdítsa, a terjesztésben kiszámított terv szerint munkálkodjék, és az ellenséges törekvéseket őrszemekkel kísérvén, azoknak hatását maga hárítsa el békés úton, más részről a teendőkre figyelmeztesse a kormányt és törvényhatóságokat."16 0 Szemere országos ismertségét és népszerűségét ez az országgyűlés alapozta meg. Ezt jelezte az is, hogy 1843. november 18-án az országgyűlési ifjúság fáklyászenével tisztelgett előtte. A jurátusok nevében Berecz Károly köszöntötte Szemerét, mint a bátor, önfeláldozó és soha meg nem alkuvó hazafiak példányképét. Ezután az ifjúságnak „a haza szent ügye és a magyar nemzetiség iránt való szeretetét s nem lankadó lelkesedését hangoztatta, melyet semmiféle bíró nem kárhoztathat." Szemere rövid beszédben mondott köszönetet a megtiszteltetésért. Szerénykedett, hogy egyelőre nem szolgált reá, majd kifejtette, hogy jelszava ez: „mindig egyenesen." Eszerint akar haladni „az igazság és elv egyenes vonalán, bár ez a maga merő egyenességében néha sértse a nép vágyait, s gerjedelmében kiáltson ez árulónak, bár néha sértse a kormány érdekeit, s fenyegetődzéseiben nevezzen ez zendülőnek; s tudom, miképpen ily önálló eltökélet mellett igen könnyű annyira félreértetnünk, hogy életünk némely napjaiban minden elhagy bennünket, nép és kormány, miután nem övéik valánk, hanem az elveké, mely mindkettő felett van, és csak lelkiesméretünkben lelünk menedéket, hogy halál után az emberek emlékezete csak terhelni fog; - de hiszen könnyű lesz rajtunk az anyaföld, mely midőn már keblében vagyunk, megérzi, ki volt hű fia. Élni a hazáért szép, meghalni nehéz, de még nehezebb félre-160 Közli Vachot Imre szerk.: Országgyűlési Almanach. I. k. Pest, 1843. 41-59.; Hermann Róbert, 1998. 99-108. Az idézetek ez utóbbiban 105., 106., 107. Értékeli Varga János: Helyét kereső Magyarország. Bp., 1982. 132.
