Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Hermann Róbert: Szemere Bertalan a reformkorban III/535
rosának, mondván, hogy „Pestnek kétféle szükségei vannak; pillantiak (sic!), miken azonnal kell segíteni; s későbbiek, mikkel a megyék, mint törvényhatóságok Pestnek, mint fővárosnak tartoznak." A logikus, tiszta érvelés nagy feltűnést keltett, s maga Palóczy László, a megyei ellenzék vezetője is megköszönte Szemerének az indítványt. Április 18-án a megyei orvosi kinevezések kapcsán még Eötvös Józseffel is összevitatkozott, mondván, hogy vagy van joga a megyének az adminisztrátor jóváhagyása nélkül orvost kinevezni, vagy nincs. Ha van, akkor a megye ezt feladta, amikor egy orvosát megerősítés végett már felterjesztette; ha nincs, akkor viszont nem elég egy jelöltet felterjeszteni, hanem hármat, hiszen egyből nem lehet választani. A szokatlanul „kemény ellenzék sokak előtt" új helyzetbe hozta, s az idősebbek is nagy figyelemmel bántak vele.12 7 Magánéletéről keveset tudunk. Egy Szemere Pálhoz írott levelében arról elmélkedett, hogy ugyan három nő is lenne, akikhez közeledhetne, ám ő nem akarja. „Szeretek fontolással tenni mindent, de kivált ezt fogom tenni azzal. Nőtlen, kevésben gazdag vagyok; nővel, két személy lennénk, de nem két-, hanem hétannyi tenne hasonló gazdaggá. Ha csak ember akarnék lenni, más volna; de polgár is."12 8 1838. június 11-én — Eötvös Józseffel együtt — póttagnak választották a megye által létrehozott tömlöcügyi küldöttségbe. A két póttag 1838 végére egy-egy értekezést készített a megye által építendő új fogházról. Eötvös a hallgató (tehát a rabok közti kommunikációt megtiltó), Szemere a magán tehát a rabok egymástól történő teljes elkülönítésén alapuló — rendszert vette a terv alapjául. A terv alapjai már megtalálhatók az útinapló londoni fejezeteiben is.12 9 A börtönügyi választmány Szemere tervezetének ítélte a pálmát, noha ő maga úgy vélte, Eötvösé „teljesb és ékesb olvasmány."13 0 A dolgozatot 1838-ban Kassán meg is jelentette, s noha a tervezett fogház nem épült meg, Szemere számára e műve és a börtönügyi választmányban kifejtett tevékenysége állandó helyet biztosított a megye minden fontosabb testületében, így mind 1838-ban, mind 1841-ben beválasztották a megye követutasítást előkészítő bizottságába.13 1 Szemerét egyébként is foglalkoztatták a büntetőjog kérdései. Amikor a Magyar Tudós Társaság 1839-ben pályázatot hirdetett: „Határoztassék meg a büntetés értelme és célja; adassanak elő annak biztos elvei, s ezekhez alkalmazható nemei; fejtessék meg, találhat-e köztök helyet a halálbüntetés, és mely esetekben, miképpen és mily sikerrel gyakoroltatott ez a régi és újabb népek-127 SzB - Szemere Pál, Vatta, 1838. máj. 7. RL SZT 16. k. No. 34. Eötvös borsodi szerepvállalását amúgy is bírálta, mondván, hogy „egy kész megye ölébe, milyen Borsod, dől ő, ki egy megyét magához képezhetett volna". 128 SzB - Szemere Pál, Vatta, 1838. máj. 7. RL SZT 16. k. No. 34. 129 Szemere Bertalan, 1845. II. 59-86. 130 SzB - Szemere Miklós, Vatta, 1839. márc. 6. Közli Berényi József 26. 131 Szemere Borsod megyei ténykedésének színvonalas feldolgozását ld. Ruszoly József. Szemere megyéje, Borsod Szemeréje. In: Ruszoly József, 1991. I. 71-136. és Ruszoly József: [Szemere Bertalan] Megyei pályafutása. In: Ruszoly József, 1992. 41-46. Külön nem hivatkozott adatainkat az előbbi tanulmányból vettük át. - A börtönügyi választmány munkájára ld. Ruszoly József: Eötvös küzdőtársa, a börtönügy reformere. In: Ruszoly József, 1992. 47-68. - Megjegyzendő, hogy a Pesti Hirlap hasábjain Kossuth is Szemere tervezetét pártolta, a „Fogházjavítás" c. cikkében. Pesti Hirlap (továbbiakban PH), 1842. aug. 14. Újraközli Kossuth Lajos iratai XII. k. Hírlapi czikkei I. 1841-1842. S. a. r. Kossuth Ferenc. Bp., 1906.