Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Hermann Róbert: Szemere Bertalan a reformkorban III/535
képp Naplónak tulajdonítom" - írta az emigrációban „lelki tükréről."11 A kortársak közül csak Széchenyiéhez és Wesselényiéhez mérhető napló veszett így el örökre a magyar történet- és irodalomtudomány számára. Szemere Kazinczyról mindig nagy megbecsüléssel nyilatkozott. Megfogadta, hogy „a boldogult nagynak halála napját" nem babonából, hanem hálája jeléül három egymást követő évben „megböjtöli." A családhoz fűződő kapcsolata Kazinczy halála után sem szakadt meg; özvegyével, Török Sophie-val később is leveleztek.1 2 Az 1832-1836. évi országgyűlés időszaka Szemere iskolái befejezése után Borsod vármegyében Palóczy László főszolgabíró mellett gyakornokoskodott. Sorsuk ettől kezdve többé-kevésbé szorosan összekapcsolódott egészen 1849-ig. Palóczy a megye liberális ellenzékének tagjaként vett részt az országgyűléseken, s 1832 decemberében Szemerét is magával vitte jurátusaként a pozsonyi diétára. Szemere megkísérelte felvenni a kapcsolatot a Pozsonyi Magyar Társasággal, s felhívta a Szatmár megye követeként megjelenő Kölcsey figyelmét is a Sárospataki Ifjú Egyesületre.1 3 Visszaemlékezései szerint itt, Pozsonyban esett át a „pályaválasztás" nehézségein. Iskolázottsága és eddigi ténykedése legalább annyira vonzották az irodalom, mint a közélet felé. Pozsonyban azonban ráébredt: ha a nemesség nem foglalkozik a „a haza dolgaival", a többi osztály nem teheti ezt, mert ki van zárva intézésükből. A természetes hajlam és a kötelességérzet konfliktusában — nem először és nem utoljára — az utóbbi győzött. A pályaválasztáshoz hozzájárult egy meghatározó személyes kapcsolat. Szemere ekkor ismerkedett meg Kölcsey Ferenccel. 1833. január 26-án levélben kérte rokonát, Szemere Pált, hogy ajánlja be őt Kölcseynél: „óhajtóm, mint üdvösségemet, hogy lévén megbecsülhetlen szerencsém Kazinczyt ismernem, ki felhozá hajnalunk, - szóihasak azzal, ki mint mély jelentésű csillag, önmagából ereszti azon ragyogást, mely koszorúként él és kél feje körül."1 4 Az ajánlás meg is történt, azonban Szemere — noha Kölcsey kétszer is meghívta — február végéig mégsem kereste fel őt.1 5 Áprilisban Szemere Bertalan már arra kérte Sze-11 Naplóm. Száműzetésében írta Szemere Bertalan. Pest, 1869. II. k. 34-37. - A miskolci Szűcs Miklóst viszont éppen Szemere példája inspirálta a naplóírásra. Szűcs Miklós naplója 1839-1849. S. a. r. Kilián István. Borsod - Miskolci Füzetek. Irodalomtörténet. Documentáció (sic!) Borsodiensis III. Miskolc, 1981. 45-46. (továbbiakban Szűcs Miklós, 1981.) 12 SzB - Török Sophie, Pozsony, 1833. aug. 30.; uő. - uő., uo.,1833. okt. 11. MTA Kt. Régi és újabb írók. 4-r. 261/17., 18. (Az idézet az elsőből.) Mindkét levelet közli Kazinczy Ferencné Török Sophie levelezése. S. a. r. V Busa Margit. Győr, 1986. 54-55. és 59-60., bőségesen idézi Kilián István: Adatok Szemere Bertalan zempléni kapcsolatára. (In:) Ruszoly József, 1991.1. 34-35. Szemere és Kazinczy kapcsolatára ld. még Kazinczy Ferenc levelezése. Szer.: Harsányi István. Huszonkettedik kötet. 1764. december 3. - 1831. augusztus 15. Kazinczy Ferenc összes művei. Harmadik osztály. Bp., 1927. 436. és 438-439. 13 Az egyesületről Nyiiy István is tájékoztatta Kölcseyt, 1833. júl. 16-án írott levelében. Közli Kölcsey Ferenc levelezése. Válogatás. Sajtó alá rendezte Szabó G. Zoltán. Bp., 1990. 157-158. (továbbiakban Kölcsey Ferenc, 1990.) 14 RL SZT 13. k. No. 4. 15 Szemere Pál - Kölcsey, Pécel, 1833. febr. 28. Közli Szemere Pál munkái. Szerk. Szvorényi József. Bp., 1890. 3. k. 239-241. (továbbiakban Szemere Pál III.)
