Századok – 2008

TANULMÁNYOK - Hermann Róbert: Szemere Bertalan a reformkorban III/535

mere Pált, hogy ajánlja be őt Kölcseyhez jurátusnak, ám ez nem sikerült.16 Szemere Pál nem akart borsodi Szemerét ajánlani olyan helyre, ahová csak egy szatmári Szemerének lenne joga.1

7 Ekkor Szemere Bertalan már bizonyosan ismerte Kölcseyt. „Kölcseynél majd minden este voltam. Sokat tanultam volna. Mint egy lélek jelent meg az ülésekben, szólt és ismét szobájába vonult, elégedetlen, hazavágyva könyvei közé" -mondta később kapcsolatukról Csengerynek. Mintha önmagát látta volna...1

8 Kapcsolatuk ettől fogva — amint azt Szemere Kölcseyhez írott levelei, valamint Kölcsey Szemere Pállal és Szalay Lászlóval folytatott levelezése is mutatja — kimondottan szoros volt.1

9

Kölcsey maga is jó véleménnyel volt Szemeréről; „nekem szeretetemet s bizodalmamat nagy mértékben bírja" - írta róla Szemere Pálnak. „O a nyelv grammatikáját tanulta, s tiszta, kellemes prózát ír, s van benne elég talentum, hogy literátorink közt egyszer akkor díszben tűnjön fel; de az én kinézéseim nem annyira azok, hogy ő literátor legyen, mint azok, hogy hivatalbeli. Ez a gyermek, ha minden meg nem csal, a polgári pályán nem utolsó jelenet lesz; s országunk mostani helyzetében én inkább óhajtóm, hogy a megyéken s országgyűléseinken előítéletlen, szabadelmű, merész lelkű, s nem ingó férfiak támadjanak, mint jó drámaírók. E népnek gyorsan jövő segédre van szüksége, hogy saját érdekei felől felvilágosíttassék." Ezért is értekezett oly gyakran az országgyűlési ifjúság tagjaival, s remélte, hogy Szemere „termékeny kebellel" fogadta intéseit.2

0 Szemere politikai nézeteinek kialakulására a Pozsonyban eltöltött hónapok komoly hatással voltak. Csengery Antalnak így nyilatkozott erről: „Patakon még az arisztokrata szerkezet mellett jegyeztem ki a könyvekből az okokat; itt már lelkem rögtön a régi respublikák, a demokrata intézmények felé fordult. Az a 16

SzB - Szemere Pál, Pozsony, 1833. ápr. 7. RL SZT 13. k. No. 36. Máj. 18-án csaknem szó szerint megismételte kérését, ui. attól tartott, hogy a levél valahol elkeveredett. RL SZT 13. k. No. 53a. Ld. még uő. - szüleihez, Pozsony, 1833. jún. 10. Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár, Levelestár (továbbiakban OSZK Kt. Lt.) Szemere Pál 1833. ápr. 8-i levelét Szemere Bertalan útján küldte Kölcseynek. Kölcsey Ferenc, 1990. 149. 17

Szemere Pál - Kölcsey, Pécel, 1833. jún. 13. Közli Szemere Pál III. 254-255. Egy hasonló tartalmú levél vázlatát —jún. 4-i dátummal — ld. Szemere Bertalan 1833. máj. 18-i levelén. RL SZT 13. k. No. 53a. Némi lelkifurdalás mégis lehetett Szemere Pálban, mert 1833 őszén felajánlotta Szemere Bertalan szüleinek, hogy beajánlja őt titkárnak Teleki József gróf mellé. Szemere Bertalan azonban nemmel válaszolt az ajánlatra, mondván, hogy ő magánszemély szolgája semmilyen körülmények között nem akar lenni, s állami hivatal helyett is szívesebben vállalna megyeit, „mert csak itt lehet az ember nemzetéhez s hivatalához egyaránt hív." SzB - Szemere Pál, Pozsony, 1833. okt. 27. RL SZT 13. k. No. 76. Szemere Pál egyetértett e nézetekkel. Ld. erre levelét Kölcseyhez. Pécel, 1833. dec. 9. Közli Szemere Pál III. 255. 18

Csengery Antal 197.; Horvát Boldizsár, 1875. 22. 19

Kölcsey - Szemere Pál, Pozsony, 1834. aug. 31.; uő. - uő, uo, 1834. szept. 21.; uő. - Szalay László, Nagykároly, 1836. dec. 2. Közli őket Kölcsey Ferenc összes művei. Szerk. Szauder József. Bp, 1960. III. k. Levelek, (továbbiakban Kölcsey Ferenc III.) 660, 678, 758. 20

Kölcsey - Szemere Pál, Pozsony, 1834. szept. 7. Közli Kölcsey Ferenc III. 668-669. és Kölcsey Ferenc, 1990. 177-178. 1834. szept. 21-i levelében „igen szép reményekkel biztató iíjú"-nak nevezte. Kölcsey Ferenc III. 679. és Kölcsey Ferenc, 1990. 183. 1837. jan. 24-én Ormós Lászlóhoz írott levelében mint a „nekem igen kedves Szemere Berti"-ről emlékezett meg róla. Kölcsey Ferenc III. 766. és Kölcsey Ferenc, 1990. 239.