Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Hermann Róbert: Szemere Bertalan a reformkorban III/535
hivatásukra történő felkészülést. Az egyesületet 1822-ben a Helytartótanács — mint annyi más egyesületet — betiltotta. Szemere és társai kérvényeinek köszönhetően 1832-től az egyesület immár „Nándor Királyi Tábla" néven ismét megkezdhette működését. Az egyesület célja az volt, hogy a diákok „a honi törvények teóriáját a praxissal egybe tudják kötni", hiszen a pesti szigorlatokon a gyakorlatban való jártasság a fő követelmény. A Tábla elnökévé, perszonálissá Szemerét választották társai. A Tábla tagjai megvitatták az ország és a megye valóságos kérdéseit, s ezeken született határozataikat írásban rögzítették. Az új politikus nemzedék tagjai itt, a „Nándor Királyi Tábla" és más hasonló egyesületek keretein belül érlelődtek igazi politikussá. Szemere ezzel egy időben egy másik egyesület, a nyelvgyakorló társaság ügyében írt beadványokat a főiskola algondnokához. 1831 decemberében egy költői egyesület létrehozására kért engedélyt, s ennek próbarajzát is elkészítette. Teleky József, a főiskola főgondnoka a tervezetet olvasva már Kazinczy és Fáy András méltó utódját látta Szemerében, s 1832. május 20-án megalakulhatott a Sárospataki Ifjú Egyesület. Szemere azonban nem sokáig volt tagja az egyesületnek: 1832. július 11-én már búcsúzott társaitól. Szemere első írásai itt, Sárospatakon születtek meg, legteljesebb gyűjteményük a „Mulattató Kis Könyvecske" című gyűjtemény, amely összesen 61, nagyobbrészt versben írott munkát tartalmaz. Néhány műve a Felsőmagyarországi Minervában jelent meg. E munkák nem jobbak és nem rosszabbak, mint bármelyik kortárs, az irodalomban kellőképpen elmélyült ifjú munkái, s maga Szemere is úgy vélekedett róluk, hogy azok Bajza, Kölcsey és Vörösmarty egy-egy munkájának hatására született tisztelgő parafrázisok voltak. Szemere Patakon együtt tanult Kazinczy Ferenc egyik fiával, Emillel, s az ő révén találkozott a „széphalmi remetével" is. Kazinczy a találkozás után nem sokkal biztató levelet írt Szemerének, s ebben többek között naplóírásra buzdította. Szemere megfogadta a tanácsot, s 1830-tól 1848-ig, miniszterségéig naplót vezetett. A tizenöt, egyenként 20-30 íves kötethez azonban nem volt kegyes a sors. Az első öt kötetből három 1835. április 29-én Szárazbőn lett a Szemere Ábrahám tanyáján pusztító tűz áldozata. „Mit én Naplómban vesztettem, azt senki nem érezheti, s még kevésbé pótolhatja ki. O Istenem - szintén megunom az életet, ha eszembe jutnak iratim, s nem tudom hinni, hogy ezt a gondviselés javamra fordíthatná. Mintha kivágták volna életemből, mik e három kötetben voltak" - írta Kölcseynek.9 1841-ben már a kilencedik kötetnél tartott; ezek összterjedelme ekkor 230 ív volt.1 0 1848-ban a kötetek száma (az elpusztult hármat nem számolva) már tizenkettőre rúgott. Ezeket 1849 után rokonai rejtették el, s a tartós elföldelés következtében a kéziratok elrohadtak. „Ha van bennem jó, nemes, ha van igazságszeretet, méltányosság, humanitás, azt fő-9 SzB - Kölcseyhez, Szárazbő, 1835. ápr. 29. Közli Csorba Sándor: Szemere Bertalan kiadatlan levelei Kölcsey Ferenchez. Irodalomtörténet, 1983. (továbbiakban Csorba Sándor, 1983.) 927-928. Ld. még Szemere Bertalan levelei Szemere Miklóshoz és Györgyhöz 1837-1856. Bevezetéssel és jegyzetekkel közli Perényi József. Veszprém, 1908. 7. (továbbiakban Perényi József) 10 SzB - Teleki József, Vatta, 1841. jún. 16. Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Kézirattár (továbbiakban MTA Kt.) Régi Akadémiai Levéltár (továbbiakban RAL) 299/1841.
