Századok – 2008

KRÓNIKA - Kosáry Domokos 1913-2007 (Glatz Ferenc) II/525

KOSÁRY DOMOKOS 1913-2007 KOSÁRY DOMOKOS TEMETÉSÉRE* Temetjük Kosáry Domokost. A mindig elegáns közéleti személyiséget, az igényes tudományszervezőt, a kiváló történészt. És a barátot. Nekrológok fogják tárgyalni életművét. Méltatva munkásságát és továbbgondolva - remélhetően - az életében folytatott vitákat. A temetés a halott személyiségének, tetteinek megidézése. Nekem az a tiszt jutott ma, hogy a kollégák, a történész szakma nevében emlékeztessem a gyászoló gyülekezetet: ki volt Kosáry Domokos! Kosáry Domokossal talán az utolsó klasszikus magyar polgár hunyt el. Annak a középosztálynak az utolsó generációjához tartozott, amelyik a 19. században műveltsége, szakértelme révén emelkedett a szak- és államigazgatás, a művelődés-oktatás adminisztrációjába. Ez a képzettségére büszke középosztály meggyőződéssel vallotta, hogy a társadalom működőképességét, a közbiztonságtól a képzésig az államnak kell biztosítania, így azt jól szolgálni a legnemesebb életeszmény. És ő társadalmilag e szerepre hivatott, neveltetett, képeztetett. Kosáry is így élte életét: politikai rendszerek zúgtak el felette, emelték fel, vagy szorították háttérbe, de ő mindeközben tette dolgát: hitt az írás, a műveltség, a tudomány közhasznában. Ez adta magabiztosságát - amelyet sokan önhittségnek is gondoltak. De tisztelték. Akár az íróasztalnál, akár az akadémiai elnöki székben (1990-1996), vagy éppen börtönben (1957-1960) ült. Egész történelemfelfogását meghatározta a polgári középosztály szellemi hagyatéka - és ezt vállalta is. Központban, fiatalabb korában Széchenyi István, a reformkor belső polgárosultságot sürgető hőse, majd a városiasodást, kereskedést, társadalmi esélyegyenlőséget követelő centralisták (Szalay László, Eötvös József, Trefort Ágoston) és végül - idősebb korában - a jozefinista értelmiség állt. Akik hittek a szellem felvilágosító és népfelemelő szerepében. És Kosáry - határozottabban, mint elődei - szembeállította a maga (maguk) polgárosult középosztályi céljait a hagyományos magyar középosztályok másik szárnyának, a lesüllyedt nemesi rétegek, mindenekelőtt a vidéki dzsentrinek az életeszményeivel. Ezeket tékozlónak tartotta, ő takarékos volt, ezeket kiskocsmázónak tartotta, ő a délutáni és esti teákat szerette, míg ezek harsányak, lapogatva ölelkezők voltak, addig ő tüntetően formális volt, zárkózott. Néha talán a boldogtalanságig. * * A búcsúztató beszéd 2007. december 4-én hangzott el Kosáry Domokos temetésén. (A szerk.)