Századok – 2008

KRÓNIKA - Kosáry Domokos 1913-2007 (Glatz Ferenc) II/525

Kosáry Domokos 1913-ban született. Fiatalkori szellemi műhelyei: az otthoni írói-művészi társaság (anyja népszerű írónő, Kosáryné Réz Lola, apja zenetanár), azután a Trefort Ágoston Egyetemi Gyakorlógimnázium és végül az egyetemi elitintézmény, az Eötvös Collegium. Egész életére meghatározó élmény, a minőség, a kiválóság megkövetelése. Önmagától és környezetétől. Ilyen maradt haláláig. (Barátainak megválogatásában - hacsak nem a később megismert félelem vagy a kiszolgálás szeretete - mindig ez vezette.) Az egyetemen (1931-1936) a magyar történetírás máig legkiemelkedőbb generációjának szemináriumaiban tanul. Tanárai között: Domanovszky Sándor, Szentpétery Imre, Hóman Bálint, Szekfű Gyula. Az utóbbi meghatározó lesz témaválasztásaira és a magyar történelem alapkérdéseiről alakuló álláspontjára. (Amelyen haláláig alig változtatott.) Szekfű nevéhez kötődik a trianoni államösszeomlás után a magyar történelem alapvonalainak újragondolása. Eszerint a 17-19. századi függetlenségi, Habsburg-ellenes harcok elbukásából le kell vonni a következtetést: mind a Rákóczi-szabadságharcot (1703-1711), mind az 1848-1849. évi szabadságharcot lezáró kiegyezés (1867) reális erőviszonyokon nyugodtak. Egyszer s mindenkorra szakítani kell az árulókereséssel (1711-ben gr. Károlyi Sándor, 1849-ben Görgey Artúr). A történeti Magyarország összeomlásának is egyik oka az volt, hogy 1867-1918 között az elsősorban a lecsúszott nemesi dzsentri középosztályhoz köthető függetlenségi nacionalizmus nem vette tudomásul a kiegyezés mélyebb realitását, bomlasztotta a Habsburg Birodalmat. Ennek következménye lett Trianon. Kosáry dolgozatai 1936-1943 között (a Görgey-kérdésről, a Pesti Hírlap nacionalizmusáról) ezt a gondolatmenetet követik. Elete végéig nem sokat változtatott e felfogásán. (Pedig időközben, az 1970-es években részletesen tanulmányozza a 18. század történelmét is.) A fiatal Kosáry nemcsak ezen dolgozataival, hanem még inkább nemzetközi szerepléseivel tűnik ki kortársai közül. 1936-1941 között - Domanovszky Sándor javaslatára és támogatásával - Franciaországba, ill. Angliába, majd rövid időre - Teleki Pál támogatásával - az Egyesült Államokba kap ösztöndíjat. A Trianon revíziójára készülő magyar politikai vezetés két vasat tart a nemzetközi politika tüzébe: az egyiket, a németbarát politikát jelzik a zsidótörvények (1938-1941) tudva, hogy a területrevíziók reális segítője csak Németország lehet. A másik vasat azok a kultúrkülpolitikai és diplomáciai akciók jelzik, amelyeket részben Franciaország, de még inkább az angolszász államok felé Teleki Pál (Domanovszky, Hóman tudtával) kezdeményez. A cél: a területrevíziókhoz megnyerni a nyugati államok egyetértését is. Meggyőzni őket: a térségben a magyar vezető szerep nem jelenti azt, hogy Magyarország a hitleri Németország oldalán akar politizálni. A fiatal Kosáry ezen Nyugat-barát akcióknak szerény, de meggyőződéses szereplője. Kiváló nyelvismerete, elegáns megjelenése, képzett viselkedéskultúrája diplomataszerepre is jelölhetnék. Igaz, ezen képességeivel ütközik lobbanékonysága. Mégis őt tekintik a szakmában akár az akkor nemzetközivé szerveződő történészközélet egyik lehetséges magyar vezető szereplőjének, akár valamelyik állami külügyi adminisztratív szerep várományosának. A svájci történész-világkongresszuson (1938) a románokkal szembeni briliáns szereplése a pesti közbeszéd témája, mint ahogy a Hóman alapította