Századok – 2008

TÖRTÉNETI IRODALOM - Charles L. H. Coulson: Castles in Medieval Society. Fortresses in England, France and Ireland in the Central Middle Ages. (Ism. Horváth Richárd) II/520

harcot. Miért idézhető ide egy efféle párhuzam? Nos, a középkori Magyarország történetének kutatásában a váraknak hosszú évtizedekig meglehetősen mostoha sors jutott. Mivel a várakra sokáig kizárólag mint katonai, később mint műemlékvédelmi „célobjektumok"-ra tekintettek, jó ideig e harcias szerepükön kívül lényegében nem is vizsgálták társadalmi, gazdasági jelentőségüket. Az 1970-es években azután Fügedi Erik, Engel Pál, majd Kubinyi András munkássága — alkalmasint érvekkel való „ostroma" — mára minden kétséget kizáróan bebizonyította, hogy a középkor embere és a középkori hatalom számára a vár kiemelkedően fontos volt, és korántsem csak hadi szempontból. Az alább ismertetendő kötet szerzője, a Magyarországon lényegében ismeretlen Charles Coulson az imént néven nevezett magyar történészekhez hasonló utat járt be, míg az angolszász kutatás számára igazolni tudta a várak katonain túlmutató és azt meghaladó társadalmi jelentőségét. Mert lett légyen bármennyire is meglepő, Angliában a várak kutatása kis híján a föntebb érintett hazai „forgatókönyv" szerint zajlott le, ráadásul a magyarországi folyamatokkal közel azonos időben. A honi kutatás számára ugyanis Könyöki József és kortársai, majd fél évszázad múltán Gerő László, szinte kizárólagosan építészeti szempontú monográfiái voltak irányadóak. Ugyanekkor a szigetországban Ella S. Armitage-nak a normann kor várairól írott alapvető összefoglalása (The Early Norman Castles of the British Isles. London 1912.) jelentette a kiindulási alapot minden egyes kutatás esetében. E munka módszertani, tipológiai, történeti-szemléleti hatása egészen a 20. század közepéig, második harmadáig folyamatosan kimutatható az angol nyelven keletkezett vártörténeti irodalomban. S ahogyan Fügedi, majd Engel munkái váratlan fordulatot jelentettek a történészek várakról való gondolkodásmódjában — s egyáltalán: a várak iránti tudományos érdeklődés megnövekedését eredményezték —, akként Coulson első idevágó dolgozatai is merőben új módszertani és koncepcionális változást hoztak. Legelső, az „izolált" angliai kutatásban nagy visszhangot kiváltó témabéli írása (Structural Symbolism in Medieval Castle Architecture. Journal of the British Archaeological Association 132. (1979) 73-90.) szakított az eladdig domináns katonai nézetrendszerrel. Ettől fogva sorra láttak napvilágot azon írásai, melyek a várak középkori társadalomban betöltött szerepének egyes részkérdéseivel foglalkoztak. Munkássága kisebb vihart kavart történészberkekben, mely a Kelet-Essexben található Bodiam várának építészeti és funkcionális értelmezése okán kirobbant, s az 1990-es évek elején-közepén lezajlott vitában érte el csúcspontját. Vitapartnerei minden erejükkel bizonyítani próbálták a vár elsődleges katonai, erődített jellegét. Ezzel szemben Coulson részben történeti, részben építészeti érvekkel igazolta az épület katonai elemeinek igen csekély horderejét, voltaképpen a falak szimbolikus jelentőségét. Sőt, egyik írásában egyenesen egy öreg katona álmainak házaként {„an old soldier's dream house") jellemezte a mások által „klasszikus" középkori vár mintájának tartott erősséget. A távoli szemlélő számára a jelek szerint ekkorra érett be több évtizedes kutatómunkájának gyümölcse: a „Bodiamért folytatott harc"-ot — az angol kutatás máig battle for Bodiam néven nevezi e vitát — Coulson megnyerte. Álláspontja teret nyert a modern angol irodalomban, tegyük gyorsan hozzá, részben az eddigre már megerősödött francia és német vártörténeti kutatások közvetett hatásaként is. Coulson láthatólag a 2000-es évek elejére látta elérkezettnek az időt munkássága első összegzéséhez: korábbi dolgozatainak, illetőleg eddig nem publikált kutatásainak egységes kötetté formálásával készítette el a jelen ismertetés tárgyául szolgáló tekintélyes monográfiát. Szerkezetét illetően a kötet négy nagyobb, markánsan elkülönülő egységre tagozódik. Előre kell azonban bocsátani, hogy a nagy terjedelem és a szerteágazó tematika miatt ehelyütt csupán néhány, talán a magyar olvasónak is érdekesnek avagy értékesnek tekinthető részlet, vállaltan szubjektív, kiragadására szorítkozhatunk. Az első szakasz lényegében az erődítések európai — és, érthető módon, különösen angliai — eredetével, megjelenésével és elterjedésével foglalkozik. Részletesen bemutatja az erősségek római gyökerét, összeveti a Karoling-kor társadalmi viszonyait és erősségépítési jellegzetességeit. Teret szentel a várépítés feletti fejedelmi-királyi jog kialakulásának, amelynek egyik legkorábbi ismert forrása a Kopasz Károly (840-877) által 864-ben kiadott úgynevezett Pistres-i Edictum. A magyar olvasó számára azonban még ennél is értékesebb e fejezet azon szakasza, ahol Coulson az erősségek megnevezésbeli változásait, a korabeli (10-13. századi) terminológia olykor rémisztő ellentmondásosságát vázolja föl. Eredményei szerint a Castrum, castellum, domus fortis, fortericia kifejezések mögött nagyon sokszor nem vagy csak alig-alig lehet fölfedezni meghatározott épülettípust. A terminusok írott megjelenése mögött ugyanis mindig látnunk kell a birtokos személyét, s a kérdéses kifejezést korunkra örökített forrás keletkezési okait. Sőt e fejezet egyik — egyéb-