Századok – 2008

TÖRTÉNETI IRODALOM - Körmendy Kinga: Studentes extra regnum 1183-1543. Esztergomi kanonokok egyetemjárása és könyvhasználata. (Ism. Csukovits Enikő) II/513

káptalani névsorból tetszés szerint kiragadott néhány példa is jelzi, az esztergomi székeskáptalan jelentős szerepet játszott a középkori Magyarország politikai, kulturális életében - itt élt vagy innen indult a kor neves egyházi személyiségeinek többsége. A Szent Adalbertről elnevezett székeskáptalan a 14-15. században 40 tagot számlált, s ezzel a számmal a legnépesebbnek számított a magyarországi káptalanok sorában. Kanonokjainak életéről számos forrás tudósít, e források között olyan „kincsekkel", mint az 1397. évi canonica visitatio jegyzőkönyve. A fennmaradt források többségét jól ismeri és többször hasznosította a magyar medievisztika, együttes, korszerű feldolgozásuk azonban számos ponton módosíthatja eddigi, meglehetősen statikus és hagyományos — akár elavultnak is nevezhető - egyháztörténeti ismereteinket. A jelen könyv az első, jelentős lépés az ehhez a célhoz vezető fáradságos úton. „Mentem sanctam spontaneam", azaz „szent és készséges elmét" — olvashatták nap, mint nap az esztergomi Szent Adalbert székesegyház ékes főkapujának, a Porta speciosának feliratán a misére, zsolozsmára induló kanonokok. Körmendy Kinga közelmúltban megjelent könyve azt vizsgálja, ezt az intelmet hogyan, mennyire fogadták meg a káptalan tagjai. Műveltségük, iskolázottságuk megismeréséhez két alapvető kérdést, a kanonokok egyetemjárását és könyvhasználatát veszi részletes vizsgálat alá. A kis kötet bevezetőjét Szuromi Szabolcs Anzelm készítette, röviden összefoglalva a középkori egyetemek létrejöttének, az egyetemi oktatás megszületésének sajátosságait, az oktatás módját. A könyv főszövege két, közel azonos terjedelmű részre tagolódik: a szerző több évtizedes kutatásait összegző, számos rövid fejezetre tagolt elemzésre, valamint az egyetemet járt esztergomi kanonokok és könyveik adattárára. Az 1397. évi jegyzőkönyvben fennmaradt káptalani statutum szerint a kanonoki javadalom elnyerését nem kötötték egyetemi tanulmányokhoz. Tanult főben azonban mégsem szenvedtek hiányt Esztergomban. A vizitáció folyamán öntudatosan vallották, hogy sok „tanult férfi" található a káptalanban. Körmendy számításai szerint a kanonokok valamivel több mint a negyede folytatott egyetemi tanulmányokat. Ez az arány messze elmarad a jelentős nyugat-európai káptalanok iskolázottsági mutatóitól, és Magyarországon is akadtak olyan káptalanok — például a pozsonyi, a székesfehérvári —, amelyekben magasabb volt az egyetemet jártak aránya. Az esztergomi tanult kanonokok száma azonban így sem kevés: Körmendy Kinga az első ismert esztergomi studenstői, a 12. század végén párizsi egyetemet járt Adorján préposttól 1543-ig, az esztergomi vár török kézre kerüléséig 177 kanonok egyetemi tanulmányairól gyűjtött össze adatokat. A drága külföldi tanulmányok finanszírozására Budai János esztergomi kanonok a 14. század végén kollégiumot alapított. A Collegium Christi biztosította a jó képességű, de szegény tanulók külhoni iskoláztatását. Az alapító feltételei szerint amennyiben a végzett diák jövedelmező javadalomhoz jutott, utólag köteles volt megtéríteni taníttatása költségeit, ha azonban nem sikerült karriert elérnie, mentesült a visszafizetés terhe alól. Körmendy könyve az első fejezetekben a Collegium Christi működését ismerteti: az alapítót és az alapítást, számba veszi a kollégium tagjait, illetve könyvtárát, amelynek jelenleg ismert könyvei jól jelzik, hogy a kollégium valóban az egyetemi tanulmányokhoz kapcsolódó intézmény volt. A kötet következő fejezetei az egyetemet járt-végzett kanonokok karrierlehetőségeit ismertetik. A külföldi egyetemi tanulmányok jó ajánlólevélként szolgáltak a káptalanon belül és kívül egyaránt. Akár egyetemi tanultságuknak köszönhetően jutottak a kanonoki javadalomhoz, akár a már meglévő javadalom jövedelméből biztosították tanulmányaik költségét, az egyetemjárás — kevés kivételtől eltekintve — sokszorosan visszahozta a belefektetett pénzt és energiát. Az egyetemet járt kanonokok több mint a fele (99 fő) jogi tanulmányokat folytatott. Többségük (79 fő) a káptalanban hasznosította végzettségét: helynökként, kiküldött, illetve megbízott bíróként, közjegyzőként tevékenykedtek az esztergomi szentszéki bíráskodásban. A kanonoki stallumok egy részét a magyar királyok az állami szolgálat finanszírozására fordították: Esztergomban 32 ilyen esetről van tudomásunk - közülük 20 személy rendelkezett jogi végzettséggel: kancellárok, kancelláriai jegyzők, a király diplomatái tartoztak ebbe a körbe. A könyv utolsó tematikus egysége a kanonokok könyveit ismerteti, a possessorok egyházi, majd világi szolgálata szerint tagolva fejezetetekre. A sort a helynökök könyvei nyitják, majd önálló kis fejezetben következnek a helynökhelyettesek, közjegyzők, ügyvédek, illetve a helynöki bíráskodás tagjainak könyvei. A könyvek sorában természetesen szerepeltek a lelkipásztori feladatok ellátásához szükséges teológiai-kánonjogi kéziratok, de a csupán a tulajdonosaik érdeklődésének kielégítésére szolgáló világi munkák is. Körmendy Kinga önálló fejezetet szentelt az udvari szolgálatban tevékenykedő esztergomi javadalmasok könyveinek, noha ezek a könyvek általában nem a székeskáptalan testületi műveltségét gyarapították. A szabályt erősítő kivételt azon-