Századok – 2008
VITA - Zsoldos Attila: Elveszett források, paraszt urak és Ottó herceg. Somogy (és Zala) megye korai történetének ismeretéhez II/490
zik: Körmendi Tamáséra és Veszprémy Lászlóéra.7 Az előbbiben valóban találunk olyan részletet, mely egybecseng Kertész szavaival. A Nagyobb legenda forrásairól szólva Körmendi Tamás így fogalmaz: „azt a vélekedést, amely szerint a nagyobbik István-legenda az államalapító király egy még régebbi életírására menne vissza, elvethetjük".8 Hogy aztán e vélemény mennyire tekinthető szilárd alapokon nyugvónak, az egy másik vita tárgya lehetne.9 Azt ugyanakkor, megvallom, nem igen értem, hogy Kertész Balázs miért tartotta fenti állítása alátámasztására alkalmasnak Veszprémy László tanulmányának hivatkozott helyét. Itt ugyanis témánkra vonatkozóan az olvasható: „Meglehet, hogy 1050/1060 körül aktuálissá válhatott a megélénkülő István-tisztelet miatt az Istvánra vonatkozó ismeretek összegzése, de hogy ez valóban megtörtént-e, s ha igen milyen formában, nem tudjuk. Ma ennek, úgy látszik, csak a Koppány lázadására vonatkozó fejezeteit bírjuk, abban a megfogalmazásban, interpolációktól terhesen, ahogy későbbi lejegyzésekben fennmaradt. Bizonyos elveszett 11-12. századi legenda-krónikaváltozatok meglétével számol a hazai kutatás egy része, mégha azokat illetően egyetértésről nem is igen lehet beszélni. Az Istvánra vonatkozó fejezetek, s általában a személyéhez és uralkodásához kapcsolható információk megrostálása persze jól érthető 1100 körül, amikor egy hivatalos, reprezentatív István-képet alakítanak ki. Semmiképpen sem maradhatott a krónikában olyan megállapítás, ami ellentétes lett volna az állami irat szintjére emelt Hartvik-legendával szemben".1 0 Az idézetteket én sokkal in-7 Körmendi Tamás: Szent István király Nagyobb legendájának nyelvezete. Fons 10. (2003) 65-118.; Veszprémy László: Megjegyzések korai elbeszélő forrásaink történetéhez. Századok 138. (2004) 325-347. 8 Körmendi T.: Szent István király Nagyobb legendájának nyelvezete i. m. 80. 9 Az, hogy Körmendi mire alapozza sommás véleményét, tanulmányából — számomra legalábbis — nem derül ki. A Nagyobb legenda kutatástörténetéről készített részletes összefoglalásában sorra ismerteti azokat az álláspontokat, amelyek számoltak egy korai és mára elveszett István-életrajzzal, s kitér az ezekkel kapcsolatos vitákra is (Körmendi T.: Szent István király Nagyobb legendájának nyelvezete i. m. 66-80.). A korrekt és informatív historiográfiai áttekintés során egyetlen alkalommal, a Veszprémy-Kulcsár-vita kapcsán bocsátkozik kommentárba. Veszprémy László ugyanis közreadott egy olyan tanulmányt, amelyben csatlakozott ahhoz a — szakirodalomban már korábban megjelent — véleményhez, mely szerint Ransanus műve alapján következtetni lehet egy korai István-életrajz egykori létére (Veszprémy László: Ransanus krónikája Géza-István fejezetének forrásproblémája. Magyar Könyvszemle 106. [1990J 99-112.). A tanulmányban foglaltakkal szemben Kulcsár Péter igen határozott ellenvéleményt fogalmazott meg (Kulcsár Péter: Ransanus Szent István-életrajzáról. Magyar Könyvszemle 107. [1991] 307-315.), s ez utóbbi tanulmányt kommentálta Körmendi Tamás oly módon, hogy Kulcsár Péter „alighanem végérvényesen bebizonyította, hogy Ransanus műve alapján nem következtethetünk egy olyan Szent István-életrajzra, amely még a Nagyobb legendánál is korábban keletkezett volna" (Körmendi TI: Szent István király Nagyobb legendájának nyelvezete i. m. 79.). Tanulmányának e helyén tehát Körmendi még csak a korai István-legenda létét „Ransanus műve alapján" feltételező vélemények túlhaladott voltát vélelmezi, s hogy mennyire helyes e megszorítás alkalmazása, az kiderül abból, hogy tanulmányában maga Kulcsár sem zárta ki annak lehetőségét, hogy egy „őslegenda" létezhetett egykor, csupán ahhoz ragaszkodott, hogy Ransanus nem használt Hartvikén kívül más Szent István-legendát (Kulcsár P: Ransanus Szent István-életrajzáról i. m. 314.), igaz, utóbb mégis kétkedően fogalmazott az „őslegenda" egykori létével kapcsolatosan (uo. 314-315.). Az azonban, hogy Körmendi Kulcsáréhoz hasonló jelentőséget tulajdonít-e Csóka J. Lajos munkájának is — aki tudniillik Gerics József azon elképzelésével kapcsolatosan fogalmazta meg ellenvéleményét, mely szerint István Kisebb legendája is tartalmaz olyan nyomokat, amelyek alapján feltételezhető egy mára elveszett korai István-legenda egykori léte (Gerics József: Legkorábbi gesta-szprkesztéseink keletkezésrendjének problémái. Bp. 1961. [Értekezések a történeti tudományok köréből. Új sorozat 22.] 7-19., vö. Csóka J. Lajos: A latin nyelvű történeti irodalom kialakulása Magyarországon a XI-XIV században. Bp. 1967. [Irodalomtörténeti Könyvtár 20.] 640-646.) — vagy sem, hasonló kommentár híján nem derül ki. 10 Veszprémy L.: Megjegyzések korai elbeszélő forrásaink történetéhez i. m. 337-338.
