Századok – 2008
VITA - Zsoldos Attila: Elveszett források, paraszt urak és Ottó herceg. Somogy (és Zala) megye korai történetének ismeretéhez II/490
torn, hogy a Szent István által a veszprémi püspökség számára kiállított oklevélben2 szereplő Kolon megye területe a későbbi Zala és Somogy megyékre egyaránt kiterjedt. Felmerülhet ugyan ezzel szemben az az ellenvetés — amint az a Kristó Gyulával folytatott vita során meg is történt —, hogy Laskai és a Karthauzi működésének ideje túlságosan távolesik a 10. század végétől, így tanúságuk nem lehet perdöntő, azonban mindkettőjük szövegében felfedezni véltem olyan utalásokat, amelyek azt igazolják, hogy mára elveszett korai forrás(ok) birtokában voltak; a legvalószínűbben, bár nem kizárólagosan, Szent István egy, a ma ismertektől különböző életrajza jöhet szóba. Álláspontom ez utóbbi eleme késztette vitára Kertész Balázst: szerinte ugyanis egyik szerző esetében sem fedezhetők fel az általam feltételezett elveszett forrás(ok) használatának nyomai, egy korai István-életrajzé pedig kiváltképp nem, mivel egy ilyen irat egykori létére vonatkozó „feltételezés ... a kutatás jelenlegi állása szerint nem tekinthető megalapozottnak".3 Az pedig, hogy Koppánnyal kapcsolatban Zala is előkerül a késő középkori szerzőknél, legfeljebb valamiféle szájhagyomány ismeretére vall (tudniillik Laskai esetében, hiszen Kertész csak vele kapcsolatban tesz kísérletet ennek a körülménynek a magyarázatára). Mindebből Kertész Balázs azt a következtetést vonja le, hogy „az az álláspont sem bizonyított, mely szerint a Laskaitól és a Kartauzitól idézett részleteknek forrásérték tulajdonítható Somogy megye korai történetére vonatkozóan".4 Válaszomat igyekszem a még elviselhető terjedelem keretei között tartani, ami azért lehetséges, mert a Kertész Balázs vitacikkében érintett kérdések némelyikével röviden végezhetünk. Ami a Somoggyal kapcsolatos korábbi cikkeimben röviden említett, Kertész Balázs által pedig aprólékosan tárgyalt Jakubovich-féle elképzelést illeti, úgy vélem, az ezzel kapcsolatos vita lehetőségei kimerültek. Magam nem vagyok sem nyelvész, sem régi könyvek tudós búvára, történészként viszont nem tartom különösebben megnyugtató megoldásnak azt az eljárást, mely éppen a koncepcióba nem illeszkedő névalakokat minősíti sajtóhiba eredményeinek Laskai munkáiban.5 Tagadhatatlan: a dolog akár így is történhetett, hogy valóban történt-e, azt viszont soha nem fogjuk megtudni, mivel Laskai munkáinak kéziratai nem állnak a rendelkezésünkre, így a nyomtatott szövegek ellenőrzésére nincs mód. Megítélésem szerint tehát, egyikünk sincs abban a helyzetben, hogy minden további kétséget eloszlató megoldással álljon elő e kérdésben. Valamivel nagyobb teret kíván Kertész Balázs azon állításának szembesítése a valósággal, mely szerint egy korai István-életrajz egykori létére vonatkozó „feltételezés ... a kutatás jelenlegi állása szerint nem tekinthető megalapozottnak".6 Ezen véleménye alátámasztására Kertész két tanulmányra hivatko-2 Diplomata Hungáriáé antiquissima accedunt epistolae et acta ad históriám Hungáriáé pertinentia I. (ab anno 1000 usque ad annum 1131). Edendo operi praefuit Georgius Györffy, adiuverunt Johannes Bapt. Borsa, Franciscus L. Hervay, Bernardus L. Kumorovitz et Julius Moravcsik. Budapestini 1992. 52-53. 3 Kertész B.\ Laskai Osvát és a Kartauzi Névtelen i. m. 480. 4 Uo. 482. 5 Uo. 477. 6 Uo. 480.
