Századok – 2008
VITA - Zsoldos Attila: Elveszett források, paraszt urak és Ottó herceg. Somogy (és Zala) megye korai történetének ismeretéhez II/490
pította és építette. Joggal tételezhető fel, hogy a késő középkorban még a gyulafehérvári katedrálishoz is kötődött egy olyan tradíció, amely a templom építését Lászlónak tulajdonította. A két hagyomány összekapcsolása és felhasználása Laskai leleményességéről árulkodik. Az első László-beszéd idézett részletének értelme tehát világos, a harmadikban azonban a ferences író figyelmetlenül toldotta meg a László-legenda szövegét, aminek következtében a beszédrészlet ellentmond a történeti tényeknek. A váradi püspökség létrejöttének körülményei ismertek: László a feltehetőleg Szent István által alapított bihari püspökség központját helyezte át Váradra. Gyulafehérvár az első királyunk által alapított erdélyi püspökség székhelye volt, ezt az egyházmegyét azonban nem központjáról, hanem földrajzi területéről nevezték el.9 8 Laskai tehát a Szent László sermók összeállítása során a László-legenda szövegét a hagyományból merítve toldotta meg — a harmadik beszédben azonban figyelmetlenül fogalmazott. Elképzelhető, hogy a Szent István-beszédeknek a Koppány elleni küzdelemre utaló részeiben is számolhatunk ezzel a szövegformáló módszerrel: a ferences író szájhagyomány alapján írhatta le a Zala nevet. Zsoldos Attila ELVESZETT FORRÁSOK, PARASZT URAK ÉS OTTÓ HERCEG Somogy (és Zala) megye korai történetének ismeretéhez Közel tíz éve, hogy napvilágot látott a Somogy megye kialakulásáról írott tanulmányom, mely a következő években némi vitát kavart szakmai berkekben. A vita most — egy rövid pengeváltás erejig — felújul, hiszen legalább két okom van arra, hogy válaszoljak azokra az ellenvetésekre, amelyeket Kertész Balázs fogalmazott meg nézeteimmel szemben.1 Egyfelől a korábbiakban mind Solymosi László, mind Kristó Gyula bírálataira igyekeztem, lehetőségeimhez mérten, megfelelni, modortalanság lenne tehát Kertész Balázst kihagyni a sorból, ráadásul még arra sem hivatkozhatnék, hogy írása elkerülte a figyelmemet. Másfelől Kertész Balázs álláspontom éppen azon elemeinek helyes voltában kételkedik, amelyekkel kapcsolatban magam fogalmaztam úgy, hogy eredményeim fenntarthatósága további kutatások függvénye, ezért, ha válasz nélkül hagynám bíráló megjegyzéseit, hallgatásom azt a benyomást kelthetné, mintha meggyőzőnek találtam volna érveit. A kettőnk közötti vita lényegét a következőkben látom. Két késő középkori egyházi szerző — Laskai Osvát és a Karthauzi Névtelen — Szent István és Koppány közismert összecsapásáról szólván azt állítják, hogy az utóbbi oldalán somogyiak és zalaiak harcoltak, amiben magam annak (egyik) bizonyságát lá-9ti Minderre 1. Kertész B.\ A gyulafehérvári székesegyház i. m. 1 Kertész Balázs: Laskai Osvát és a Kartauzi Névtelen magyarországi forrásairól. Feltételezett elbeszélő művek használatának problémája. Századok 142. (2008) 474-490. — A vitához tartozó tanulmányok bibliográfiai adatait 1. uo. 474. (8. sz. jegyz.).
