Századok – 2008
VITA - Kertész Balázs: Laskai Osvát és a Karthauzi Névtelen magyarországi forrásairól. Feltételezett elbeszélő művek használatának problémája II/474
Az első példa (Azokat ugyanis ... felakasztatta) egy jól ismert történetre utal: István megbünteti azokat az alattvalóit, akik az ország határához közeledő besenyőket megtámadták.8 9 A szerző itt sem törekedett az eset részletes bemutatására, a történet lényegét egyetlen mondatba tömörítve adta elő. A második példa az István elleni felkelés, amire ismét csak röviden utal (Azonfelül... Szent Hegynek neveztek). A passzust minden bizonnyal emlékezetből fogalmazta meg a Hartvik-legenda és a másik István-sermo megfelelő, feljebb bemutatott részlete alapján.9 0 A két sermórészlet elemzése végén azt a kérdést kell megválaszolnunk, hogy Laskai miért nevezi meg Zalát is az István ellen lázadók származási helyéül. Le kell szögeznünk, hogy jelenlegi ismereteink alapján nem lehet megnyugtatóan tisztázni a problémát. Gyanakodhatnánk a ferences író tévedésére vagy invenciójára — korábban mindkettőre láthattunk példákat —, ezek a feltevések azonban felvetik azt a kérdést, hogy miért éppen a Zala név jött a tollára. Hangsúlyoznunk kell ugyanakkor, hogy Laskai mindkét beszédben megemlíti Zalát, sőt, ahogy láthattuk, a második Szent István-sermóban Somogy nem is szerepel, csak Zala. Ez arra mutat, hogy Koppány lázadásának története kapcsán emlékezett a Somoggyal szomszédos megyére is. A probléma szempontjából nagy súllyal esik latba az a feljebb már említett tény, hogy egyetlen korábbi forrásunk sem köti Zalát Koppány személyéhez. Véleményem szerint pusztán az alapján, hogy a ferences barát az István elleni lázadás kapcsán Zalát is megemlíti, nem jelenthetjük ki, hogy a késő középkori író jelenleg ismeretlen írott forrást használt. Ugyanakkor elképzelhetőnek tartom, hogy a szerző a szóbeliségből merített. Magyar Zoltán számol Koppány személyéhez kapcsolódó középkori mondakörrel: „Koppány alakja valaha bizonyára Dunántúl-szerte ismert volt, napjainkban azonban már csak Veszprém környékén és Somogy északi részén él népi emlékezete. Legszínesebben Somogyvárott és környékén, ahol még a középkori hagyományok továbbélésére is akad példa. Persze, ezek a W1 Miután nevének híre eljutott sok nép fülébe, és a szájából szóló ítéletek általános elismeréssel mindenütt híressé váltak, hatvan férfi a besenyők közül, akiket fentebb említettem, minden felszerelésével, nevezetesen rengeteg arannyal-ezüsttel és az ékességek sokféle fajtájával megrakott szekereken elhagyva a bolgárok vidékét, Pannónia határai felé közeledett, mivel a királyhoz akart jönni. De sokan a szolgák közül, kiknek lelke hajlik a bűnre, akár a viasz, a fenekedés fáklyájától fellobbantva elébük mentek, karddal levágtak egyeseket, a többieknek elrabolták mindenüket, és kifosztva, félholtan otthagyták őket. Ezek a király ítéletére tartogatva, ami történt, s amit elszenvedtek, folytatták a megkezdett utat, egyenesen hozzá siettek, és lába elé borultak. Láttukra így szól: „Mi az oka bajotoknak?" „Uram - felelték - , mi, a te szolgáid semmi rosszat sem forralva, ítéleted tudományát jöttünk meghallgatni, és egyesek — bár okot nem adtunk rá — elragadták mindannyiunktól a magunkkal hozott vagyont. Ezenkívül, akit elkaptak, lemészárolták, és mi épp hogy életben maradva eljöttünk, hogy ezt hírül adjuk." A király, amilyen okos lelkű volt, sem tekintetével, sem szavával nem fenyegette azokat, hanem tartóztatva magát, ahogy írva van: „mérgét a bölcs végül is lecsillapítja", tüstént elküldött azért a hadnagyért, aki alatt a vendégpusztítók katonáskodtak, és elrendelte, hogy meghatározott napon állítsák színe elé valamennyiüket. Úgy lett, ahogy parancsolta, és vallatni elébe vitték őket. így szólt hozzájuk: „Miért hágtátok által az Istetntől rendelt törvényt? Miért nem ismertetek irgalmat, és ártatlan embereket miért büntettetek? Ahogy ti cselekedtetek, úgy cselekszik ma az Úr is színem előtt veletek. Mert a törvény áthágóit sújtani kell." Miután ítéletüket elnyerték, valamennyit elvezették, és az ország minden táján az utak mentén kettesével felakasztva elvesztették ... - Szent István legendája Hartvik püspöktől i. m. 45^6, vö. SRH II. 425^127. 90 A legenda párhuzamos helyeit fölösleges újra idézni.
