Századok – 2008
VITA - Kertész Balázs: Laskai Osvát és a Karthauzi Névtelen magyarországi forrásairól. Feltételezett elbeszélő művek használatának problémája II/474
A szerző második Szent István-napi beszédében is utal a Koppány-féle felkelésre. A bonyolult felépítésű sermo egyik alfelosztása szerint minden fejedelem megváltásához szükség van a következő három dologra: az ítélet méltányossága, az igazságosság szigora és saját életének tisztasága.8 5 A felkelésre történő utalás a felosztás harmadik tagjának kifejtésében olvasható. A kifejtés így kezdődik: „Harmadszor egy fejedelem megváltásához tiszta életre van szükség" .m Laskai az állítást egyházi tekintélyektől származó citátumokkal támasztja alá, majd így fogalmaz: „Ragyog tehát Szent István király fenséges dicsősége, mivel ott őrizte meg az igazságosságot és lelke tisztaságát, tudniillik a királyi méltóságban, ahol a hatalomból igazságtalanság szokott felbuzogni, a gőgből irigység, a kapzsiságból nagyravágyás, a henyélésből és a falánkságból élvezethajhászás. Boldog István királyunk tehát, jóllehet áthághatta volna, nem hágta át fa törvényt — K. B.], tehetett volna rosszat, nem tett, sőt inkább mindenkivel szemben igazságosságot tanúsított",8 7 Kijelentését két, a Hartvik-legendából vett példával bizonyítja: j r Azokat ugyanis, akik kifosztották azt a hatvan besenyő férfit, akik sok arannyal és ezüsttel Isten igéjének meghallgatására jöttek, az országhatár különböző pontjain felakasztatta. Azonfelül megsemmisítette és elpusztította Magyarországon a pogány tévelygéseket. Ugyanis nagyszámú zalai, meg akarván védeni a pogány ritust, felkelt a király ellen, kirabolták a városokat és a falvakat, megölték a király szolgáit. Miközben ezek Veszprém városát ostromolták, a király sajátjaival Szent Márton hitvalló és Szent György mártír zászlaja alatt rájuk támadva legyőzte őket, a zsákmányból, valamint a legyőzöttek birtokaiból monostort kezdett építeni azon a helyen, ahol Szent Márton, midőn Pannóniában élt, imádkozóhelyet választott, amelyet akkor Szent Hegynek neveztek",8 8 85 Ideo in omni principe salvando hec tria sunt necessaria, scilicet: Primo iudicii equitas. Secundo iustitie severitas. Tertio vite proprie puritas. - Osualdus de Lasko: Sermones de sanctis i. m. I2r. Kt ' Tertio in principe salvando requiritur vite proprie puritas. - Osualdus de Lasko: Sermones de sanctis i. m. I2v. 8| Magna igitur gloria claret huius sancti regis Stephani, ex quo ipse ibi servavit iustitiam et mentis puritatem, scilicet in dignitate regali, ubi ebullire solet iniustitia ex potentia, invidia ex superbia, cupiditas ex avaritia, luxuria ex otio et gula etc. Beatus igitur iste rex noster Stephanus, qui potuit transgredi, et non est transgressus [legem], facere mala, et non fecit, quin potius omnibus iustitiam impendit. - Osualdus de Lasko: Sermones de sanctis i. m. I2v-I3r. - Látható, hogy a „qui potuit transgredi, et non est transgressus" kijelentés csonka, az igék mellől hiányzik a tárgy. A szöveget a Hartvik-legenda alapján egészítettem ki a „legem" szóval. Szent István a „törvény áthágói"-nak nevezi azokat az alattvalóit, akik a hozzá igyekvő besenyőket megtámadták: „Transgressores enim legis feriendi sunt." - SRH II. 426. - Ahogy a továbbiakban látni fogjuk, Laskai pont erre a történetre utal közvetlenül a most idézett sermórészlet után, ezért feltételezhetjük, hogy a legenda szóhasználata csengett a fülébe. Wíí Nam eos, qui sexaginta Besseorum venientes ad audiendum verbum Dei cum multo auro et argento spoliarunt, suspendi iussit in diversis regni confinibus. Insuper dissipavit et disperdit errores gentiles de Hungaria. Nam de Zala ritum gentilium volentes defensare consurrexerunt adversus regem in magna multitudine, spoliantes civitates et villas, occidentes regis servos. Qui dum civitatem Visprimiensem obsiderent, rex ipse cum suis sub vexillo beatorum Martini confessoris et Georgii martyris agressus eosdem devicit, et de preda victorum et possessionibus eorundem monasterium construere cepit in loco, ubi beatus Martinus, dum in Pannónia degeret, orationis locum preelegerat, qui Sacer Möns dicebatur tunc. - Osualdus d Lasko: Sermones de sanctis i. m. I3r.
