Századok – 2008
VITA - Kertész Balázs: Laskai Osvát és a Karthauzi Névtelen magyarországi forrásairól. Feltételezett elbeszélő művek használatának problémája II/474
Imre halálát elbeszélő fejezetében olvasható egy olyan részlet, amely hasonló tömörséggel jellemzi Imrét és Istvánt: „Boldog Imre pedig ifjúságának zsenge virágjában volt, isteni adomány folytán a közönséges emberi természet fölé emelkedett, az igazságosság, bölcsesség, bátorság, mérséklet, okosság, tudás, szelídség, irgalmasság, jóság, bőkezűség, alázat és türelem erényeivel volt fölfegyverezve, s más keresztényi és államférfiúi erények is ékesítették, éppúgy, mint atyját, Szent Istvánt" w Ez a mondat azonban nem lehetett Laskai forrása, legfeljebb az ötletet adhatta a szent király lényegretörő bemutatásához. A tíz püspökség felállítására vonatkozó kijelentés (Ezután Magyarországot tíz részre osztva és azokban tíz püspökséget felállítva az esztergomi egyházat az összesnek a fejévé tette) a Hartvik-legendán alapul: „Ezek után tartományait tíz püspökségre osztotta, az esztergomi egyházat a többiek fejévé és felügyelőjévé tette".8 1 Ezután a ferences barát nyilvánvalóan téved, amikor azt állítja, hogy László bátyjával, Gézával együtt további két püspökséget hozott létre (Ezeket a püspökségeket Szent László király Géza bátyjával együtt két újabbal gazdagította). Történetírásunk nem tud arról, hogy Géza akár egyedül, akár Lászlóval együtt püspökségeket alapított volna. Ugyanakkor közismert, hogy László alapította a zágrábi püspökséget és helyezte át a bihari püspökség központját Váradra.8 2 Laskai minden bizonnyal a Szent László-legenda következő mondatára emlékezett: „Két püspökséget szervezett, s királyi bőkezűséggel berendezett",8 3 A feljebb bemutatott sermórészlet utolsó mondata (A második választás csak emberi) már egy újabb tartalmi egységet vezet be. Láthatjuk, hogy a ferences író a vizsgált beszédrészietet több forrás alapján fogalmazta meg. Elsősorban a Hartvik-féle Szent István-legendára támaszkodott, ugyanakkor kitapintható, hogy a Thuróczy-krónikára, Szent Gellért nagyobb legendájára, valamint a László-legendára is visszaemlékezett. Az az állítás, mely szerint a magyarok népe Ajtony legyőzése után hét évvel felvette a keresztény hitet, továbbá István tömör jellemzése feltehetőleg a szerző leleménye. Az egész passzuson érezhető, hogy Laskai olvasmányélményeire támaszkodva emlékezetből fogalmazott, ami megmagyarázza a tévedéseit. Ugyanez a forráskezelő és szövegformáló módszer ragadható meg a honfoglalásnak a ferences barát által előadott rövid történetében, amely a két Szent István-napi prédikációban olvasható.8 4 80 Thuróczy J.: A magyarok krónikája i. m. 79-80. A latin eredeti: Erat enim beatus Emericus in primevo adolescentie flore, supra communem naturam hominum divino munere sublimatus, iustitia, prudentia, fortitudine, temperantia, sapientia, scientia, mansuetudine, misericordia, benignitate, largitate, humilitate et pacientia armatus ceterisque catholicis atque politicis virtutibus adornatus, similiter et sanctus Stephanus páter suus. - Johannes de Thurocz: Chronica Hungarorum i. m. 77. 81 Szent István legendája Hartvik püspöktől i. m. 39. A latin eredeti: Post hec provincias in decern partitus episcopatus, Strigoniensem ecclesiam metropolim et magistram ceterarum fore constituit. - SRH II. 411-412. 82 Korai magyar történeti lexikon. Főszerk. Kristó Gyula. Bp. 1994. 395. A szócikk szerzője Makk Ferenc. 83 Szent László király legendája. Ford. Kurcz Ágnes. In: Árpád-kori legendák i. m. 97. A latin eredeti: Duosque episcopatus ordinavit et regia largitate locupletavit. - SRH II. 519. 84 Kertész B.: Laskai Osvát a magyarok pannóniai bejöveteléről i. m.; Uő: A honfoglalás története i. m.
