Századok – 2008
VITA - Kertész Balázs: Laskai Osvát és a Karthauzi Névtelen magyarországi forrásairól. Feltételezett elbeszélő művek használatának problémája II/474
ábrázolást vizuális és írott forrásból egyaránt ismerhette.18 Az eddig feltárt források, valamint azok felhasználásának módja invenciózus, erős történeti érdeklődésű íróra vallanak. Egyelőre nyitott az a kérdés, hogy a Kartauzi Névtelen milyen magyarországi elbeszélő munkákat használt. Elsősorban a barát által közölt István-, Imre-, László- és Gellért-legendára irányuló filológiai vizsgálat mutathatná ki azokat a kútfőket — krónikát vagy krónikákat, illetve legendaváltozatokat —, amelyekre a Kartauzi támaszkodott. Ugyanakkor a források között a hagyománnyal is számolni kell.1 9 Ezek után térjünk át Jakubovich Emil feltevésének ismertetésére. A szerző a Magyar Nyelv 1920. évi számában megjelent, feljebb hivatkozott cikkében Laskai krónikahasználatával kapcsolatban a következő észrevételt fogalmazta meg: „Laskai Ozsvát ... a magyar szentekről szóló beszédekben többször hivatkozik a »hungarorum cronica«-ra; sokszor idéz is belőle, de idézetei egy ma ismert krónika-szövegünkkel sem egyeznek teljesen".2 0 Hasonló észrevételt tett az Erdy-kódexszel kapcsolatban, amely a Kartauzi Névtelen beszéd- és legendagyűjteményét őrzi:2 1 „Az 1527-ben befejezett nagy magyar legenda-gyűjtemény, az Erdy-Codex is sok magyar krónikarészietet fordít ... Ezeknek forrását sem találjuk fel teljesen ismert latin krónikáinkban vagy legendáinkban ,..".2 2 Véleménye szerint a Géza névnek mindkét szerzetesnél előforduló Geysa (Geyssa) alakja kormeghatározó, mivel annak használata — okleveles adatok, valamint krónikáink korai eredetű szövegrétegei alapján — a 13. század elejéig mutatható ki. Megállapításai nyomán arra a következtetésre jutott, hogy a két szerző egy korai szerkesztésű krónikát használt. Jakubovich a Magyar Nyelv 1921. évi számában megjelent cikkében a Vazul névnek elbeszélő forrásainkban előforduló különböző alakjai alapján vont le újabb következtetést Laskai forráshasználatával kapcsolatban. A Vazul név Wanczul formában csak Heinrich von Mügeln magyar történelmet tárgyaló munkáiban, a német nyelvű krónikában23 és a latin nyelvű rímes krónikában2 4 található meg. Az alapján, hogy a név Vanzul alakban Laskai második Szent László-sermójában is előfordul, a következő konklúziót fogalmazta meg: „Van tehát a név Vanczul változatára két rossz tanúnk, kik azonban egyezően vallanak, noha semmiképen sem tételezhető fel, hogy összebeszéltek volna. Laskai aligha szedegette adatait a német Kertész Balázs: A turul-monda Laskai Osvát egyik Szent István-napi prédikációjában. Magyar Könyvszemle 120. (2004) 374-384. 19 Vö. Horváth Hajnalka: Merre járhatott a Karthauzi Névtelen Magyarországon? A földrajzi nevek vizsgálatának néhány tanulsága. http: //scrmones.eItc.hu/7 az = 336t an_plaus_ha jnal k a. (a letöltés dátuma: 2006. jún. 13.). ~u Jakubovich E.: A Gyécse (Géza) névhez i. m. 125-126. 21 Érdy Codex. Közzéteszi Volt" György. Bp. 1876. (Nyelvemléktár 4-5.). 22 Jakubovich E.: A Gyécse (Géza) névhez i. m. 126. 23 Scriptores rerum Ilungaricarum tempore ducum regumque stirpis Arpadianae gestarum I—II. Edendo operi praefuit Emericus Szentpétery. Bp. 1937-1938. Reprint: Bp. 1999. A Függelékben közölt forrásokat az első kiadáshoz illesztette, valamint az Utószót írta Szovák Kornél és Veszprémy László, (a továbbiakban: SRH) II. 105-223. 24 SRH II. 233-272.
