Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Somogyi Éva: Modern bürokrácia a közös külügyminisztériumban I/3
Az ilyen adatok önmagukban keveset mondanak, legfeljebb belső arányokról tájékoztatnak. Most mégis meg kell elégednünk néhány tájékoztató megjegyzéssel. Egy egykorú statisztikai-szociológiai tanulmány szerint az alsó középosztályi léthez 1000-2200, a felső középosztályi viszonyok biztosításához 2200-3600 forint évi jövedelem kellett, míg a felső jólét 6000 forint jövedelemnél, tehát a miniszteri tanácsosságnál kezdődött. A külügyminisztériumi tisztviselők magasabb dotációban részesültek mint a többi hivatalnok. Viszont a külügyminisztériumban tartott a leghosszabb ideig, amíg valaki véglegesített állásba került, és legalább egy évtized kellett ahhoz, hogy a VII-VIII. fizetési osztályba sorolják, azaz a középosztályba emelkedjen. 1874-ben a Monarchia legjobban dotált nagyköveti állása a konstantinápolyi volt, nemcsak és nem is elsősorban azért, mert a török fővárosban keleti pompát kellett kifejteni, hanem mert ott működött a legnépesebb külképviselet. Zichy Ferenc nagykövet évi fizetése 8400, pótléka 52500 korona volt, ezen kívül rendelkezésére állt a követségi palota, ahol a nagykövetség és a dragománátus tisztviselői számára rangjuknak megfelelő szállást kellett biztosítania. Ót terhelte a tisztviselők „kosztja", amit természetben, vagy, azok számára, akik azt nem igényelték, fix összegű kárpótlás formájában kellett nyújtania. A szolgálati kiadásokra e sajátos feltételek között működő külképviseleten 40 000 korona átalányösszeg állt a nagykövet rendelkezésére, erről nem kellett tételesen elszámolnia.15 4 A lényegében ugyanakkor kinevezett berlini nagykövet, Károlyi Alajos gróf Zichyhez és minden nagykövethez hasonlóan 8400 korona fizetést kapott, s amellett 34200 működési pótlékot, valamint 6300 korona lakáspénzt. Berlinben ui. a Monarchia nem rendelkezett saját tulajdonában lévő épülettel, ahogyan Konstantinápolyban. Károlyi Alajos kibérelte a város szívében, a Pariserplatzon éppen akkor emelt reprezentatív Blücher palotát, itt rendezte be rezidenciáját, meg a hivatalát is, egy sarokházban, amelynek a Pariserstrasséra néző homlokzata ötven, a Königgrátzstrasséra néző pedig 70 méter hosszú volt.155 A Blücher-Palais bizonyosan megfelelt a Habsburg Monarchia tekintélyének, meg a közismerten dúsgazdag gróf igényeinek is, legfeljebb az utcanév zavarhatta az osztrák diplomatákat. Még szerencse, hogy a berlini misszió élén mindig magyarok álltak, azok számára Königgátznek mégis más csengése volt, mint az osztráknémeteknek. Tehát valójában csak a tulajdonképpeni fizetés kötött, a különféle pótlékok a helyi viszonyoktól függenek: a misszióvezetők esetében attól, mekkora reprezentációt kell kifejteniök, milyen népes a követség és drága a város, saját vagy bérelt épületben működnek-e. Okolicsányi Sándort 1889 májusában nevezi ki hágai követnek az uralkodó. Az akkor ötvenegy esztendős követ és meghatalmazott miniszter a költségvetési előírásoknak megfelelően 6300 forint évi fizetést, 2100 forint működési pótlékot és 1500 forint lakáspénzt kap, ezen kívül a költségvetés „utazási kiadások" rovatából 2100 forint átalányt. Tehát az 154 Anrássy felterjesztése 1874. március 8. HHStA., AR. Fach 4, Karton 392. 155 Rudolf Agstner, Von der österreichisch-ungarischen Botschaft zum österreichischen Generalkonsulat Berlin. In: Mitteilungen des Österreichischen Staatsarchivs 45 (1992) 263-341, itt 267-272.
