Századok – 2008
VITA - Erdélyi István: A kutatás korlátozottsága és korlátozása. Hozzászólás Bálint Csanád tanulmányához II/463
ként a kavarok (helytelenül: kabarok) török nyelvűségét is tekintetbe kellene vennünk. Az embertan A sírleletekből ma ismeretes és korszerűen értékelt adatokra támaszkodó embertani „összkép" árnyaltabb,2 7 de kétségtelen az is, hogy a turanid koponya-alkatüak a honfoglalóknál nagy többséget mutatnak. Tekintetbe kell vennünk azonban még azt is, hogy a Bálint Csanád által az avarokat 60 000-nek, a honfoglalókat pedig 25 000-nek megfeleltető egyedszám egyelőre legfeljebb arra jó, hogy ismételten aláhúzza azt a reális álláspontot, hogy a honfoglalók jóval kevesebben voltak a helybelieknél. Más kérdést kell azonban a modern genetikusoknak és antropológusoknak megválaszolniuk: miért szelektálódtak ki bizonyos embertani típusok és miért lettek uralkodóvá mások all. századra? Mennyiben játszhatott közre ebben a helybeli, a keletitől némileg (vagy erősen) eltérő klíma, növényzet, táplálkozás stb.?28 Természetesen mi sem akarunk embertani szériákat (széria típusokat) etnikumhoz kötni. Ennek létjogosultsága csak az őskor bizonyos szakaszaiban és bizonyos földrajzi területeken lehetséges, de az ősi etnikumokról most nem kívánunk szót ejteni. Visszatérve az említett kavarokra, akiknek három törzstöredéke egy törzsként csatlakozott a magyarokhoz a honfoglalás előtt, és a nomád népek hadi törvénye szerint, a csatlakozás után elővédként, előőrsként kellett harcoljon, minden kutatói igyekezet ellenére nem mutat valamiféle különbözőséget a honfoglalók régészeti és embertani anyagán belül, ami azt látszik igazolni, hogy kevesen voltak és alapvetően nem módosították a magyarok etnikumát. Ez a kérdéskör tényleg megoldatlan, ebben Bálint Csanádnak igaza van.2 9 Következtetések Mivel maga a történelemtudomány a változások felismerésének, azok rögzítésének és magyarázatának a tudománya, illetékessége tehát az etnoszok meghatározásának, jellemzésének, történetének, azaz kezdetének (kialakulásának), virágzásának és végének a megvilágítására is vonatkozik. Az etnosz tehát olyan emberek történelmileg kialakult közössége, akik tudatosan tartoznak bele az adott egységbe. Ezt a tudatosságot demonstrálják viselettel, szokásokkal, saját elnevezésükkel. Tagjai egymást megértik, elismerik 27 Fóthi Erzsébet: A Kárpát-medence X. századi antropológiai leletanyagának vizsgálata. (Őstörténeti Füzetek 4.) Bp. 2006. 49-60. 28 Megjegyezzük, hogy Luigi Luca Cavalli-Sforzának az egyik, magyarul is megjelent könyve, amelyre Bálint Csanád dícsérőleg utal (Luigi Luca Cavalli-Sforza: Genetikai átjáró. Különbözőségünk története. Bp. 2002, vö. Bálint Cs.\ Az etnosz i. m. 343.) komoly fordítási hibákkal jelent meg és, ami fontosabb, a szerző súlyos tévedéseit is tartalmazza, 1. Lendvai Gábor biológus kritikáját az „Eleink-Magyar Őstörténet" c. tudományos folyóiratban 2. (2003: 4.) 35-40. 29 Nem akartunk kitérni hozzászólásunk fő szövegében a „kaukázusi őshaza" pseudo-problémakörére. Ezt mai hiteles tudományos kutató nem vizsgálja, még annak ellenére sem, hogy van egy olyan 16. századi térkép, amelyen, Grúzia területén a „Hungaria antiqua" felirat szerepel. Bálint Csanád jogosan gyakorol kritikát.
