Századok – 2008
VITA - Erdélyi István: A kutatás korlátozottsága és korlátozása. Hozzászólás Bálint Csanád tanulmányához II/463
Honfoglalóink első évszázadának több mint a fele egységes etnoszról tanúskodik a kalandozások tükrében is: a hadjáratokra kész fiatalság férfitagjai szívesen és tömegesen mentek „kalandozni". Mindez együttesen adhat csak képet a korabeli etnoszról és annak módosulásairól. Az etnoszt tehát régészetileg (is) meg tudjuk ragadni, vagy legalább hitelt érdemlően nyomon tudjuk követni a maga változásában. Erre Bálint Csanád is felfigyelt és legalább a hajviselet esetében megengedhetőnek tartja a jelentős etnikai töltet meglétét. Ám legyen, nézzük és vizsgáljuk honfoglalóink emlékeit a korabeli szomszédok kultúrája (és etnoszai!) tükrében,1 9 ez komoly fogódzópontot ad. A Kárpát-medencében, de természetesen már előbb is, a honfoglaló ősök és elődeik kultúrája sok, egymással kölcsönösen összefüggő vonásában etnospecifikus volt,2 0 tehát nemcsak a különös nyelv miatt őrizhették meg jellegüket a nagy vándorlás során, mint azt némelyek vélik, vagy vélték. Itt térve ki a Bálint Csanád részéről szintén kritikával illetett retrospektív régészeti vizsgálatokra, azt tényként kell elismernünk, hogy a honfoglalás előtti magyarság keleti emlékeit nagyon nehezen tudjuk visszafelé követni. Ez azonban nem lehetetlen. Hatalmas térséget kell áttekintenünk, és ismernünk kellene a még közöletlen, de már feltárt leleteket is, hiszen olyanok nyilván vannak ukrán és orosz gyűjteményekben. Még ha Fodor István olyan sírokat is felvett dolgozataiba és jelez térképein, amelyek nem magyar ősökéi, ugyanakkor megemlítjük, hogy még a közelmúltban is publikáltak olyan keleti sírleletet, amely ősmagyarnak tartható. A vizsgálat először a rövid ideig szállásterületnek tekinthető Etelközből, és onnan a közeli (vagy vele egybetartozott) Levédiából kiindulva, követhető lesz (lehetne) lépésről-lépésre tovább, Kelet felé. Ali. században országosan megerősödő, majd uralkodó vallássá váló kereszténység is hozzájárult az annak idején az új etnikai fejlődésfokra lépő magyarság képének fejlődéséhez. Másrészt maga a kereszténység is biztosította a változó magyarság egységes szellemi létét. A további etnikai fejlődési fokokat most nem követjük, ezt megtették már a közép- és újkori magyar történelem korai századait jól ismerők, részben a nálunk alig-alig jegyzett könyveikben.2 1 Ide kívánkozik még egy megjegyzés: egy, all. század legelején lezajlott országon belüli áttelepítésre utaló jelekre sikerült akadnunk Somogyország ura, Koppány szállásterületén.22 A 9-11. századi temető-lelőhelyek rövid jegyzéke összeállításakor,2 3 az tűnt szemünkbe, hogy a jelzett térségből majdnem teljesen hiányoznak a korábbi temetők folytatásai, azaz népi áttelepítés történhetett Koppány veresége nyomán. 19 Bálint Cs.: Az etnosz i. m. 323. 20 Ezzel szemben 1. Bálint Cs.: Az etnosz i. m. 324. 21 Pl. 1. Vlagyimir P. Susarin: Rannyij etap etnyicseszkoj isztorii vengrov. Moszkva 1997. - A munka konzultánsa Fodor István volt. Eredeti kézirat-változatát akadémiai doktori disszertációként 1990-ben Moszkvában a szlavisták nem engedték megvédeni. A vitáján jelen volt Veres Péter etnográfus. 22 Vő. Bálint Cs.: Az etnosz i. m. 308. 23 Erdélyi István: Hol sírjaik domborultak... (Őstörténeti Füzetek 1.) Bp. 2003.
