Századok – 2008
VITA - Erdélyi István: A kutatás korlátozottsága és korlátozása. Hozzászólás Bálint Csanád tanulmányához II/463
Péter álláspontjára utal.12 Ugyanekkor azonban fontos megjegyeznünk azt, hogy a nyelvészeti kutatások ma már le mernek hatolni a holocén kor kezdete előtti, jégkorszak végi állapotok vizsgálatához, azaz a 13, sőt 15 000 év körüli mélységig.1 3 A régészeti megközelítés A lehetőségek bemutatásához a régészet alapvető elméleti kutatási elveinek felvázolására van szükség. Most nincs mód arra, hogy a régészeti forrás mint olyan meghatározására kitérjünk, de arra sem, hogy a régészeti kultúra fogalmának a meghatározását taglaljuk. Amennyiben ismeretelméleti oldalról közelítünk, akkor a leletek interpretációs kérdéskörével állunk szemben az etnoszok meghatározása esetében. A leletek kifejezéseit (forma, elhelyezkedés) egybe kell vetnünk a tartalmuk felderítésével, ezek után kerülhet sor a megértésükre. Megjegyezzük, hogy a lelet szakkifejezést komplex értelemben használjuk (úgy, ahogy azt a német régészet teszi), tehát nem az egyes darabokat, tárgyakat tekintjük leletnek, hanem lelet alatt egy-egy síregyüttest, vagy például teljes kincsleletet, avagy egy gödrön, házon belüli komplexumot értünk. A problémák az etnikai meghatározást illetően már ekkor előbukkannak: mivel a régészet abban is különbözik a történettudomány egyéb ágazataitól — és elsősorban a természettudományoktól —, hogy az ásatás megismételhetetlen, a rosszul, vagy hiányosan dokumentált feltárások eredményeit etnikai meghatározások céljából használni gyakorlatilag lehetetlen. Kutatóink nagyon sok esetben egyes leleteket kiragadva és azokat mechanikusan összesítve „oldottak meg" etnikai kérdéseket. Ez valójában hamis, csak látszólagosan jó eredményekre vezetett. A 20. század első felében ez a szimpla megoldás még jónak tűnt, hiszen a régészet elméleti-módszertani vonatkozásait nálunk akkor nemhogy nem dolgozták ki, hanem fel sem vetették. Hosszú ideig vajúdott a leletek publikációjának a megoldása, amíg általánossá nem vált annak elismerése, hogy modern közlés nélkül az ásató által jól ismert feltárási anyagot a többi szakember nem értékelheti. Látszateredmények bűvöletében egész Európában hibás etnikai meghatározások születtek, például 1957-ig, tévesen, keleti szlávokhoz kötötték a csernjahovói régészeti kultúrát, de bizonytalanságok és tévhitek a kazárok emlékei esetében is megjelentek.1 4 Ezek után, példaként, nézzük meg a honfoglaló magyarság esetét, mert az különösen közel áll mindnyájunkhoz. Amennyiben kézbevesszük László Gyula régésznek az 1944-ben megjelent könyvét,1 5 akkor annak már a címéből is észrevehetjük, hogy ő akkor az Árpád vezette honfoglalókat egységes képként ke-12 L. pl. Bálint Cs.\ Az etnosz i. m. 294. (77. sz. jegyz. 13 ld. pl. Joseph H. Greenberg-. Indo-European and its Closest Relatives. Stanford, Vol.1. 2000, Vol. 2. 2002.; Winfred L. Lehmann: Pre-Indo-European. Austin 2002.; Dezső László: Areális tipológiai megjegyzések J. H. Greenberg könyvéről. Nyelvtudományi Közlemények 101. (2004) 273-289. -Ellenkezőjét 1. Bálint Cs.: Az etnosz i. m. 279. 14 Vö. Bozena Werbart-. Khazars or „Saltovo-Majaki Culture? Prejudices about Archaeology and Ethnicity. Current Swedish Archaeology 1996. Vol. 4. 199-221. 15 László Gyula-. A honfoglaló magyar nép élete. Bp. 1944.
