Századok – 2008
VITA - Erdélyi István: A kutatás korlátozottsága és korlátozása. Hozzászólás Bálint Csanád tanulmányához II/463
zelítéseire és meghatározásaira, mivel azok egy időben jobban hatottak a hazai néprajzi kutatásra, valamint — más oldalról — azért is figyelemreméltóak, mivel Oroszországban alig, vagy egyáltalán nem ismerték a nyugat-európai álláspontokat, attól függetlenül alakították ki saját nézeteiket. A fogalom egyik korai értelmezője az 1920-as évek legelején, a vlagyivosztoki Távolkeleti Egyetem egykori tanára, Szergej M. Sirokogorov volt. Ez az igen széles látókörű néprajzkutató, aki különben a samanizmusnak mint kultúrtörténeti jelenségnek a vizsgálója volt, de, többek között, a háború és béke kérdéseiről is írt jelentős, Oroszországon kívül alig ismert munkát. Az októberi forradalom után Kínába menekült tanártársaival együtt, és Sanghájban létrehozta az orosz „Fehér Egyetemet", de az csupán néhány évig működhetett. Az ő, szinte máig használt meghatározását3 fejlesztette aztán tovább Julian (nem Jurij!) V Bromlej moszkvai etnográfus,4 a szovjet akadémiai Néprajzi Intézet egykori igazgatója, méghozzá oly módon, hogy az megfeleljen a történelmi materializmus követelményeinek, ha másként nem, akkor legalább Vlagyimir I. Lenin munkáira történő utalások révén (könyve magyar kiadásának egyik szaklektora voltam, de nevemet nem tüntették fel...). Nem csak mellékesen jegyezzük itt meg, hogy a görög ethnosz szónak a latinná lett változata, az ethnicus, a magyar származású etnográfus, Rohan-Csermák Géza kutatása szerint, keresztény egyházi használatban a pogány megfelelőjévé vált.5 Az etnosz terminus viszont megint csak Sirokogorovnak 1937-ben németül is megjelent egyik munkája után nyert polgárjogot az orosz néprajztudományban.6 Manapság Magyarországon a politikusok és a sajtó emberei - nem a néprajzkutatók - az etnikum kifejezést az országban népnek, vagy nemzetiségnek nem tekintett embercsoportokra alkalmazzák, jóllehet más, szomszédos országokban nemzetiségeknek tartják azokat. Ez a jelenség alaposan megnehezíti a néprajzkutatók számára tisztánlátást, de részben elő is segíti azt, például a cigányság esetében, jóllehet mostanság őket „globális népként" emlegetik a szociológusok. A 20. század harmincas éveiben kezdték el használni néprajzkutatók az etnosz terminust Nyugat-Európában is, nem korábban. A néprajztudósoknak, de a mindennapi gyakorlatban is, gondot okoz az, amennyiben adatgyűjtés során a megkérdezettek, ha népi hovatartozásuk felől érdeklődnek, más-más módon nyilatkoznak saját magukról. Ha például egy komi (zűrjén) személy, nem a saját országában, nevezheti magát (a nem is távoli múltban még inkább) orosznak, és ez belekerülhetett akár az írásos forrásokba, hasonló megtörténhetett a középkorban is. Amennyiben a történelmi forrás adatközlője személye után kutatunk, újabb nehézségre bukkanunk és legtöbbször nem is tudjuk a kérdést megválaszolni. Tehát az írásos források objektivitási foka a fentiek értelmében 3 Szergej M. Sirokogorov: Meszto etnografii szregyi nauk i klasszifikacija etnoszov. Vlagyivosztok 1922. és Uő: Etnosz. Isszledovanyije osznovnih principov izmenyenyija etnyicseszkih i etnograficseszkih javlenyij. Sanghaj 1923. 4 Julian V. Bromlej: Etnosz és néprajz. Bp. 1976. (oroszul: 1973.). 5 Rohan-Csermák Géza: Le probléme de r„ethnie" et la notion de „complexe ethnique européen". Marseille 1965. 6 Szergej M. Sirokogorov: Etnhographie und Ethnologie. Archiv für Anthropologie und Völkerforschung, XXTV
