Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Gulyás László Szabolcs: Középkori mezővárosi foglalkozásneveink forrásértékéről II/437
A nem foglalkozásnevet viselők halmazában 613 polgár maradt. Ezek közül adataink szerint 250 fő volt tagja a tanácsnak. Ez 40,78%. Ezzel lényegében el is jutottunk a keresett eredményhez. A mesterségnevet viselők köréből tehát több mint 9%-kal nagyobb hányad jutott be a tanácsba, mint a nem mesterségnevet viselők köréből. Más szóval, ha valaki mesterségnevet viselt egy középkori hegyaljai mezővárosban, okleveleink alapján ennyivel volt nagyobb az esélye arra, hogy élete során bekerüljön települése tényleges vezetői közé. Mielőtt bármilyen következtetést is levonnánk ezekből az értékekből, készítsünk még néhány kontrollvizsgálatot! Mint már említettük, összesen 291 polgár volt tanácstag. Ezek közül 41 volt a kézműves nevet viselő személy, a magisztrátusban tehát 14,08%-kal képviseltették magukat. Ez szintén a fenti eredményt támasztja alá, miszerint az ilyen nevet viselők tanácsbeli reprezentációja nagyobb arányú, mint a település lakosságában betöltött súlyuk. Ez ugyanis, még ha minimális mértékben is, nagyobb az össznépességen belüli 11,79%-os arányuknál. Csaknem ugyanez az eredmény jön ki akkor is, ha megnézzük, hogy az összes ismert tanácstagsági posztból hányban szerepel foglalkozásnevet viselő polgár. 1390 után a különböző mezővárosokból összesen 83 év tanácstagságát sikerült összeállítanunk. A tanácstagságot viselt 291 személy összesen 375 magisztrátusi hivatali helyet töltött be ezekben az években, amelyből 53 helyben ült foglalkozásnevet viselő tanácstag. Utóbbiak százalékos aránya itt 14,13%, ami szintén magasabb valamivel, mint a lakosságon belüli arányuk.10 4 A nem foglalkozásnevet viselők logikus módon minden esetben ugyanennyivel kisebb arányban szerepelnek a tanácstagok között, a városon belüli arányukhoz képest. Amennyiben nem az azonosított polgárokkal végezzük el a számítást, hanem az 1390 után megjelenő 1073 felhasznált név alapján, akkor hasonló eredményt kapunk. Az összesen 127 foglalkozásnév közül 69 név viselője szerepel éppen tanácstagként, azaz 54,33%-uk. Ezzel szemben a 946 nem foglalkozásból képzett név viselője közül mindössze 44,6%-a, azaz 422 szerepel említésekor bíróként vagy esküdtként. A mesterségnevet viselők tehát itt is fölényben vannak a tanácstagok között való reprezentáció tekintetében. Míg a nevek között arányuk 11,83%, addig a tanácsban ez az arány 14,05%. Végezhetünk ezen kívül még egy ellenőrző vizsgálatot a tanácsban történő reprezentációra vonatkozólag. Ha azokat a foglalkozásneveket is elfogadjuk a mesterségre utaló forrásként, amit az imént még oly kritikusan kiszűrtünk, de történészek és nyelvészek rendszerint felhasználtak következtetések levonásához, jelentősen megnövelhetjük adataink számát. Ezek a nevek mind az 1390 utáni anyagban találhatóak. Ide tartozik az összes diák és litteratus jelzőt viselő személy.10 5 Emellett még ide vettük a hordós, patkós, malmos, seres, kemencés, 104 A 375-ös számot úgy kaptuk meg, hogy az összes, oklevélben található tanácstagi helyet összesítettük. Ha egy évről több oklevél is fennmaradt egy mezővárosban, és ebben az évben mindig ugyanazok a személyek viselték a bírói és esküdti posztokat, akkor értelemszerűen csak egyszer vettük számba a tanácsbeli helyeket, mivel valószínűleg ugyanarról a tanácsciklusról volt szó. 105 Nem véletlen, hogy a 11 ilyen polgárból 7 fő viselt tanácstagságot, 1. DL 18 006, DL 18 007, DL 18 590, DL 31 964, DL 31 995, DF 214 648, DF 215 139, DF 215 140, DF 215 141, DF 258 868, DF 264 495, DF 269 936.
