Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Somogyi Éva: Modern bürokrácia a közös külügyminisztériumban I/3
asszonyt vagy gyermekeket.138 Egyébként is nagyon valószínű, hogy a liberális korban egyénileg mérlegeltek, mi történjék a hátramaradottakkal.13 9 Hivatás vagy úri passzió Hivatásukat gyakorolták a tisztviselők a Ballhausplatzon és a külképviseleteken, vagy úri passziójuknak hódoltak? Károlyi Alajos gróf, berlini nagykövet, amikor néhány esztendős szünet után ismét magára vállalta a diplomáciai küldetés terhét, így magyarázta döntését a meglepetésének hangot adó Bismarck kancellárnak: „Nézze, délelőtt kilovagolok, délután látogatásokat teszek és a klubomban játszom egy parti whistet, este társaságba megyek, vagy magam fogadok vendégeket. Csak déli tizenkettő és egy óra között nem tudtam mit kezdeni magammal, amióta a szolgálatból visszaléptem. Ezt az órát fogom ezután az irodámban akták aláírásával agyonütni."14 0 A Károlyinál jóval szerényebb körülmények közül való Tallián Dénes osztálytanácsos, amikor huszonöt éves szolgálati jubileuma alkalmából császára és királya kitüntette, így nyilatkozott: „Úr vagyok és nem Beamter, ki passzióból szolgál ott és addig, amíg neki tetszik."141 - Persze nem az uralkodónak mondotta ezt, hanem Thallóczy Lajosnak, a hozzá hasonlóan közösügyes magyar tisztviselőnek. A diplomaták egy része nem érezte feltétlenül hivatásnak a munkáját, és nem kellett a hivatalban maradnia, ha megunta szolgálatát.14 2 Mégis a külügyminisztérium modernizálásának folyamata következtében, Beust 1868. évi reformjai, majd az 1890-es években megindult lassú társadalmi átalakulás hatására a külügyminisztériumi szolgálat fokozatosan foglalkozás lett, kötelezettség, amiért fizetés járt, ugyanúgy, ahogyan más hivatalokban. Persze a külügyminisztérium továbbra is különbözött a szokványos polgári hatóságoktól, hiszen a császári ház minisztériuma volt, és őrizte az udvari társadalom szokásait. A Ballhausplatz az udvari reprezentáció követelményeit támasztotta hivatalnokaival szemben, azt, hogy a császár képviseletéhez illő házat vigyenek és életformát folytassanak. Sajátos ellentmondás keletkezett: az udvari reprezentáció igénye tovább élt akkor, amikor a hivatalnok fizetését már polgári parlament hagyta jóvá, ráadásul a dualista Monarchiában egy roppant bonyolult szerkezetű politikai intézmény. A kiegyezést követő évek valamennyi reformtervének központi gondolata a takarékosság, olyan fizetésrendszert kell kidolgozni, amely átlátható, elfogadható a delegációk számára.143 Az 138 Szabó, Der Anteil des ungarischen Adels an dem gemeinsamen österreichisch-ungarischen Außendienst 1867-1895, 299-307. 139 Vorlage des gemeinsamen Ministeriums November 1870. HHStA., AR. Fach 4, Karton 413. 140 Somogyi, Hagyomány és átalakulás 153. 141 1898. január 28. OSzK Kézirattár, Fond XI/977. 142 Gondolhatunk egy sor arisztokrata diplomata életútjára, Cziráky Béláéra (Somogyi, Hagyomány és átalakulás 104-107), Apponyi Sádoréra (uo. 146) és másokra. A kérdésről Friedrich Engel-Janosi, Österreich-Ungarn im Sommer 1870. In Uő, Geschichte auf dem Ballhausplatz. Essays zur österreichischen Außenpolitik 1830-1945. (Graz, Wien, Köhl 1963) 207-231, különösen 211-212. 143 Vö. Beust felségfolyamodványa 1868. október 11. HHStA., AR. Fach 6, Karton 1. A közös hivatalnokok fizetésének rendezéséről szóló minisztertanácson Ludwig Freiherr von Holzgethan közös pénzügyminiszter sajátos módon értelmezte az alkotmányos követelményeket. Azt mondotta, hogy egy arra hivatott bizottság kidolgozta az alapelveket, a képviselőtestületek kompetenciájába
