Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Kondor Márta: A királyi kúria bíróságaitól a kancelláriáig. A központi kormányzat és adminisztráció Zsigmond-kori történetéhez II/403
szakirodalom eddigi álláspontjával ellentétben — valószínűleg nem Budán, hanem (ismét) Visegrádon működtek. 3) 1413 ősze és 1416 között a nagypecsét Eberhard főkancellár helyett az esztergomi érsek és birodalmi kancellár, 1414 elejétől Kanizsai János magyarországi vikárius környezetében mutatható ki. A regesztázás közben felmerült eredeti problémához visszatérve azt a kérdést kell még megválaszolnunk, lehetséges-e, hogy a bíróságok és a kancellária 1410 és 1412 között is a fentebb vázolt módon működött. A nagypecsét használatára vonatkozóan egyértelmű „nem"-mel válaszolhatunk, hiszen a helytartói intézmény a részletesen vizsgált időszakot (1413-1418) megelőzően nem létezett a Magyar Királyság területén. Ami a királyi kúria bíróságait illeti: a Zsigmondkori Oklevéltár első köteteibe felvett királyi oklevelek — csekély számuk ellenére — igazolni látszanak a bíróságok Budára költözésének a szakirodalomban elfogadott nézetét, hiszen 1407-1408-ban nem találunk visegrádi keltezési helyű királyi okleveleket. A középpecsét keltezési helyei között 1412. november 12-én jelenik meg Visegrád, a különös jelenlét esetén a dátum 1412. szeptember 8. A nádor 1412-ben az év elején, augusztus 8-án, szeptember 2. és 10., illetve november 9. és 24. között ad ki visegrádi keltezési hellyel oklevelet, Rozgonyi június 13-án, szeptember 6-án és 11-én, illetve november 5. és 17. között. (Az országbíró 1411-1412-ben a fenti időpontokat megelőzően egyáltalán nem keltez Visegrádon.) Ebből úgy tűnik, hogy a királyi kúria bíróságai 1412 Szent Jakab (Rozgonyi keltezését figyelembe véve: esetleg Szent György) octavájától működnek, mint fentebb megállapítottuk, 1415 végéig Visegrádon: azaz a Regesta Imperii szempontjából a probléma csak néhány oklevelet érint. Végezetül — amennyiben következtetéseink helytállóak — felmerül a probléma: miért került vissza Visegrád a kuriális bíróságok életének vérkeringésébe, miért válhatott egy időre ismét bíráskodási központtá? Sajnos, a kérdésre nem tudok biztos választ adni, így az alábbiakat inkább csak gondolatébresztőnek szánom. A magyarázatot kereshetnénk a nagybírák vagy ítélőmesterek személye körül, de, ismereteim szerint, a megállapított időhatárok egyikük tevékenységével sem hozhatók kapcsolatba. Garai 1402 óta volt nádor, az is maradt egészen 1433-ig, a nádori ítélőmester Kóvári Pál mester a különös jelenlét uicegerenséhez, Jakab mesterhez hasonlóan több évtizeden át viselte hivatalát (1395-1428). Rozgonyi 1409-ben lett országbíró, s 1414-ben halt meg; Perényit Zsigmond 1415. március 7-én nevezte ki,13 9 aki a korábbi ítélőmestert, Györgyi Lászlót, saját emberével, Zellői Jánossal váltotta fel. Itt esetleg felmerülhet a gyanú, hogy az új országbírónak szerepe lehetett abban, hogy a kuriális bíróságok a következő évtől kezdve ismét (és ezúttal úgy tűnik, végleg) Budán székelnek, a bíróságok Visegrádra kerülését viszont aligha magyarázhatjuk hasonlóképpen. Zsigmond 1412. október elején hagyta el Budát és távozott külföldre. Bármennyire azonosítja is a szakirodalom Zsigmond regnálását az újkor beköszön-139 ZsO V 332. sz. - A Zsigmondkori Oklevéltár (Iványi Bélától vett) adatai szerint Perényi Péter már 1415. jan. 31-én Budán adott ki oklevelet (ZsO V 154. sz.), a kérdéses iratok azonban elpusztultak. Fennmaradt oklevél csak 1415 júniusától van.