Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Kondor Márta: A királyi kúria bíróságaitól a kancelláriáig. A központi kormányzat és adminisztráció Zsigmond-kori történetéhez II/403
léből is értesülünk arról, hogy Kanizsai István és János „a király megbízásából a rác despotával készülnek tárgyalni".12 1 Bonyolultabb a helyzet az 1414 első tíz hónapjának esetében. Erre az időszakra vonatkozóan megállapíthatjuk, hogy ekkor a nagypecsét túlnyomórészt Budán és Visegrádon keltez, illetve a Dunántúl északi részén (Esztergom, Veszprém, Fehérvár) mozog.12 2 Mint azt fentebb is jeleztük, a visegrádi keltezésű nagypecsétes oklevelek — az 1414. január 17-i kivételével — mind (nem csak 1414-ben!) az octavák idején keltek, továbbá Eberhard nagy valószínűséggel nem játszott szerepet kiállításukban. A nagypecsét és az érsek — meg kell jegyezzük, szintén igencsak foghíjas — itineráriumát összevetve (6. táblázat) Kanizsai döntően esztergomi és budai keltezései miatt nagyobb a valószínűsége, hogy köze lehetett a visegrádi oklevelek kibocsátásához, noha Kanizsai visegrádi tartózkodására csak egyetlen adat van 1414. június 10-ről.123 Igaz, ez éppen Szent György octávájára esik, amikor a nagypecsét alatt öt oklevél is kelt, köztük két ítéletlevél. A visegrádi nagypecsétes oklevelek közül ez az öt, illetve az 1415. február 21-én kiállított irat keltezése az octávák szerint történt és mindegyik az országbírói irodától Rozgonyi halála miatt Zsigmond elé került ügyben született. Egyelőre azonban kérdés, hogy Kanizsai visegrádi tartózkodása és az említett oklevelek között pontosan milyen összefüggés van: ezen ügyekben valóban maga Kanizsai járt-e el, netán továbbra is az országbírói ítélőmester — aki immár nem a néhai Rozgonyi Simon nála maradt és külön jellel ellátott pecsétjével, hanem a nagypecséttel erősíttette meg okleveleit —, vagy esetleg Kanizsai a volt országbíró ítélőmesterével közösen bíráskodott.12 4 Budára vonatkozóan azt mondhatjuk, hogy Kanizsait, pontosabban a vikáriusokat 1414 első felében, különösen május-júniusban, döntőbírói teendők könnyen Budára szólíthatták. Zsigmond 1414. január 12-én Cremonában felhatalmazta Kanizsait és Garait,12 5 hogy a Német Lovagrendnek Lengyelországgal és Litvániával támadt viszályában vikáriusokként helyette döntőbírói ítéletet hozzanak.12 6 A perben érintetteket — Ulászló lengyel királyt, Vitold litván nagyher-121 1413. nov. 7.: ZsO IV 1256. sz. 122 Elképzelhető, hogy a máj. 6-án Batha-n kelt oklevél esetében is Budával van dolgunk; máj. 3-ról ugyanis ismerünk budai keltezésű, „Relatio domine regine facta ex deliberatione habita cum domino Iohanne archiepiscopo Strigoniensi ac aliis prelatis et baronibus" jegyzettel ellátott, nagypecsétes oklevelet (ZsO IV 1944. sz.), 6-án pedig Borbála királyné oklevele Budán szintén Kanizsai relatiojára kelt (ZsO IV 1954. sz.). 123 ZsO IV 2098. sz. 124 Mivel az 1414. jún. 6-án kiadott nagypecsétes oklevélen (ZsO IV 2066. sz.) az országbírói jegyző, Bokodi György „lecta"-jele olvasható, bizonyosak lehetünk benne, hogy az iratot országbírói iroda állította ki. Bár nem a fent említett 1415. febr. 21-én Visegrádon kiállított nagypecsétes oklevélben (ZsO V 267. sz.), de egy ugyanaznap s ugyanott, szintén Zsigmond nevében kelt iratban találkozhatunk az országbírói notariusok felsorolásával: Tapazi László (Ladislaus de Thapaz), Zellői János (Johannes de Zelew), Bokodi György (Georgius de Bokod), Osztopáni Benedek (Benedictus de Oztopan), Versendi Benedek (Benedictus de Versend), Vasadi János (Johannes de Vassan), 1. A zichi és vásonkeői gróf Zichy család idősb ágának okmánytára I-XII. Szerk. Nagy Imre, Nagy Iván, Véghely Dezső, Kammerer Ernő, Lukcsics Pál. Pest-Bp. 1872-1931. VI. 346, vö. ZsO V 268. sz. Az országbírói jegyzőkre 1. Bónis Gy.: Jogtudó i. m. 206. 125 ZsO IV 1568. sz. 126 A vizsgálatot egyébként Makrai Benedek folytatta le.
