Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Kondor Márta: A királyi kúria bíróságaitól a kancelláriáig. A központi kormányzat és adminisztráció Zsigmond-kori történetéhez II/403
nevében a Magyar Királyság területén 1413 és 1418 között kelt, a Zsigmondkori Oklevéltárba felvett oklevelekről ad számszerű áttekintést. Ezen adatokból kitűnik, hogy 1413 és 1418 között a Magyar Királyság területén kibocsátott királyi oklevelek döntő része Budán vagy Visegrádon kelt. Ezekhez képest ugyan lényegesen kisebb számban, de jónéhány alkalommal találkozunk a Dunától nyugatra, illetve az ország déli részein fekvő településeken keltezett iratokkal is. A két „fő" városra, Budára és Visegrádra koncentrálva láthatjuk, hogy amíg az 1413 és 1415 közötti három évben a vizsgált oklevelek mintegy kétharmadát Visegrádon adták ki, 1416-tól egy csapásra eltűnnek az ott keltezett iratok.9 Egy kicsit tovább időzve a puszta adatoknál: ha figyelembe vesszük az oklevelek kiállításának időpontjait, megfigyelhetjük, hogy a vizsgált években viszonylag rendszeres oklevél kiadás mutatható ki február második felében, április környékén, június első két hetében, szeptember első tíz napjában és a november 5-ét követő tíz-húsz napban. A Függelék 2. táblázata tartalmazza azokat az időpontokat, amikor a Zsigmondkori Oklevéltár adatai szerint minimum két egymást követő napról rendelkezünk királyi oklevelekkel.1 0 (így természetesen ismerünk a táblázatban feltüntetett időpontok közti időszakokból is Zsigmond nevében kelt okleveleket.) Ami pedig még érdekesebbé teszi a képet: az 1413-1415-ös években a Visegrádon kelt királyi oklevelek éppen az említett időszakokra koncentrálódnak; budai kiállításúakkal ezeken a napokon elvétve találkozunk, míg a köztes időszakokban a Visegrádon kelt iratok a ritkák.1 1 Mielőtt ezekből a számadatokból következtetéseket vonnánk le, tekintsük át röviden, mely személyek, illetve intézmények állíthattak ki a 15. század első felében az uralkodó nevében okleveleket. A kérdés megválaszolásakor egyrészt a kuriális bíróságokra, másrészt a nagykancelláriára kell kitérnünk. Az országbíró a királyt helyettesítő legrégibb bíróságon, apresentia regian saját nevében és saját pecsétje alatt, saját kúriájának kancelláriáján állította ki az okleveleket,1 2 és így volt ez a nádor, illetve a tárnokmester esetében is. A király nevében adta ki viszont okleveleit a kápolnaispán vezetése alatt álló, az 1370-es évek közepe után panaszfelvevő irodaként működő középpecsét irodája1 3 és a specialis 9 Legközelebb 1419. dec. 22-én találkozunk Visegrádon Zsigmond nevében kiállított oklevelekkel (ZsO VII. 1168-1169. sz-ok). A „commissio propria domini regis" relatios jegyzetből arra következtethetünk, hogy az iratok kiállításakor Zsigmond maga is ott tartózkodott. 1U A DL-DF adatbázissal való összevetés ez esetben különösen hasznos lehetne, de a kiállítási helyre vonatkozó információk hiányában sajnos nem szűrhetők ki a listából a nem Magyarországon kiállított iratok. 11 Az erre vonatkozó adatokat a 3. és 4. táblázat tartalmazza. 12 Kumorovitz Bernát Lajos: A királyi kápolnaispán oklevéladó működése. (A királyi kancellária fejlődése a XIV és XV század fordulóján.) Regnum 5. (1942-1943) 464. (50. sz. jegyz.). Kumorovitz szerint „az első evocaiio-tói eltekintve", mert az Zsigmond nevében kelt. A megjegyzést annyiban pontosítanunk kell, hogy presentia regiara szóló és valóban Zsigmond nevében kelt első evocatiot nem a presentia regia, illetve az országbírói kancellária, hanem a középpecsét irodája (audientia) állította ki, vö. Kumorovitz Bernát Lajos: A speciális presentia regia pecséthasználata Zsigmond korában. In: Emlékkönyv Domanovszky Sándor születése hatvanadik fordulójának ünnepére. Bp. 1937. 433. 13 A kápolnaispáni audientia intézménye részben hasonlít a nápolyi gyakorlathoz, 1. Kumorovitz B. L.: A királyi kápolnaispán i. m. 464. (50. sz. jegyz.); Kumorovitz Bernát Lajos: Audientia, presentia. In: Notter Antal Emlékkönyv. Dolgozatok az egyházi jogból és a vele kapcsolatos jogterületekről. Szerk. Angyal Pál, Baranyay Jusztin, Móra Mihály. Bp. 1941. 684-712. Az 1375. évi bírósági reformot követően a
