Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Kondor Márta: A királyi kúria bíróságaitól a kancelláriáig. A központi kormányzat és adminisztráció Zsigmond-kori történetéhez II/403
presentia regia: az előbbi a középpecsét alatt, az utóbbi a kancellár magánpecsétjével és a nagypecséttel megerősítve állította ki okleveleit.14 A kancellár a különös jelenléten a bíráskodás egész folyamán helyettesítette a királyt: joghatóságának kifejezésére szolgált a bíróság kiadványain előforduló „az oklevelet, minthogy Eberhard zágrábi püspök, kancellár a királyi pecsétekkel távol van, ennek pecsétjével erősíttette meg" záradék.15 E záradék egyben a különös jelenlét egy másik jellegzetességére is utal, mégpedig, hogy a már korán kialakult gyakorlat szerint e fórumon a kancellár helyett általában helyettese, a specialis presentiae maiestatis vicegerens ítélt:16 1395 és 1428 között Jakab mester, aki egyben a királyi ügyigazgató (causarum in speciali nostre maiestatis presentia uertentium diffinitor) címet is viselte.1 7 Meg kell jegyezni ugyanakkor, hogy a helyettes megléte önmagában nem tekinthető kuriózumnak, hiszen a kuriális bíróságokon az ügyek tényleges vitelét egyébként is — mondhatni kizárólagosan — az ítélőmesterek végezték:1 8 a méltóságokat családi jövedelemforrásnak tekintő a bárói méltóságviselők (és helyetteseik) mellett1 9 a 15. század első negyedétől a több nádor és országbíró alatt is hivatalban maradó ítélőmesterek szakszerűség fokozatos térhódítását jelzik.2 0 A personalis presentia regia — bár a 15. század közepe táján szintén elindul majd a rendes kúriai bírósággá alakulás útján — a vizsgált 1410 és 1422 közötti időszakban nfindfín jel szerint ténylegesen Zsigmond személyes jelenléti bírósága volt. írásbeli munkáját a nagykancellária végezte,21 s ez a szervezeti struktúra esetleg hatással lehetett a bíróság későbbi fejlődésére is: azt követően, hogy 1435 után a personalis presentia elé utalt ügyek megszaporodtak, a királyt előbb eseti jelleggel az országbíró és a főkancellár, majd 1453-tól állandó kápolnaispántól az udvari hiteleshelyi oklevélkiadást a budai káptalan vette át, 1. Kumorovitz B. L.: A királyi kápolnaispán i.m. 462. 14 A királyi különös jelenlétre 1. Hajnik Imre: A király bírósági személyes jelenléte és ennek helytartója a vegyes házakbeli királyok korszakában. Bp. 1892. 6-11.; Kumorovitz B. L.: A specialis presentia regia i. m. 422^439. 15 Bónis György: A jogtudó értelmiség a Mohács előtti Magyarországon. Bp. 1971. 122. Az „absentibus sigillis" záradékot egyébként a két nagybírói irodától vette át a specialis presentia, s az később a personalis presentia oklevelein is megjelenik, szintén a joghatóság átruházásának kifejezéseként, 1. Bónis György: A kúriai irodák munkája a XTV és XV században. Levéltári Közlemények 35. (1964) 207., 237. 16 Béli Gábor: Magyar jogtörténet. A tradicionális jog. Bp.-Pécs 2000. 229. 17 Jakab mesterre 1. Bónis Gy.: Jogtudó i. m. 123-129. 18 L. pl. Bónis Gy.: Kúriai irodák i. m. 197-243. Az ítélőmesterek szerepének fontosságára Bertényi Iván és újabban C. Tóth Norbert is felhívta a figyelmet, pl. Bertényi Iván: A nádori és az országbírói ítélőmester bírósági működése a XIV században. Levéltári Közlemények 35. (1964) 187-205.; C. Tóth Norbert: Zsigmond királynak a hiteleshelyekről szóló elveszett rendelete. Adalékok a kor kormányzattörténetéhez. In: Lóca credibilia. Hiteleshelyek a középkori Magyarországon. Szerk. Bilkei Irén, Fedeles Tamás. (Tanulmányok a Pécsi Egyházmegye történetéből 4.) Pécs 2008. (sajtó alatt). 19 Bónis Gy.: Jogtudó i. m. 106-107. mfi-20 Kóvári Pál (1396-1430) 1388 óta jegyző, 1392 tavaszán országbírói ítélőmester, innen kerül a nádori irodába, melynek Ilsvai Leusták, Bebek Detre és Garai Miklós nádorsága alatt mindvégig ítélőmestere. Bár Györgyi László (1410-1414) Rozgonyi Simon halálát követően elhagyni kényszerül az országbírói irodát, az ítélőmesteri pozícióban őt követő Zellői János (1415-1439), aki már 1410 előtt kimutatható a kúria jegyzői között, Perényi Péter, Kompolti István, Pálóczi Mátyus és Bátori István alatt is megtartja méltóságát, 1. Bónis Gy.: Jogtudó i. m. 178-182. 21 Bónis Gy.: Kúriai irodák i. m. 237.
