Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Kondor Márta: A királyi kúria bíróságaitól a kancelláriáig. A központi kormányzat és adminisztráció Zsigmond-kori történetéhez II/403
középkori intézményektől kétségtelenül merőben idegen, Zsigmond uralmának elemzésére azonban, véleményem szerint, alkalmazható módon6 — a király személyétől elválasztva vizsgálni. Hasonlóan használta fel Zsigmond német királyságának, majd német-római császárságának sajátosságait Sabine Wefers is, aki szerint a késő középkorban soha máskor nem választható és határolható el egymástól a politikai életben szervesen együttműködő két tényező, az „uralkodó" és a „birodalom" olyan világosan, egymáshoz való kapcsolatuk soha nem értelmezhető olyan egyértelműen, mint éppen Zsigmond idejében.7 Ugyanakkor korántsem állítom azt, hogy a kormányzat és az igazságszolgáltatási rendszer Zsigmond idejére az uralkodótól személyétől független intézménnyé vált volna: mint látni fogjuk, az uralkodó jelenléte nagyon is befolyásolta ezek működését. Természetesen nem hagytam figyelmen kívül az 1413-at megelőző éveket sem; különösen az 1411-1412-es évek adatait próbaltam az összefoglaló részben az 1413 és 1418 közötti időszak adataival összevetni. (Az 1411 előtti esztendők regesztáiból levonható következtetések inkább csak a többi megerősítésére használhatók, hiszen a Zsigmondkori Oklevéltár Mályusz Elemér által összeállított köteteit nagyon erős szelekció jellemzi.) Végül néhány szó arról, hogy elemzésem miért a Zsigmondkori Oklevéltár adatain alapul. A regesztagyűjteményt azért találtam megfelelőnek, mert — noha a benne szereplő oklevelek nem a vizsgált időszakban kiadott iratok összességét, de még csak nem is a fennmaradtak mindegyikét jelentik — úgy vélem, a felvett oklevelek mennyisége elégséges, feldolgozása pedig kellően megbízható ahhoz, hogy helytálló következtetéseket lehessen levonni belőlük. A Magyar Országos Levéltárban őrzött teljes anyag, vagyis a 1413 és 1418 között Zsigmond nevében kelt mintegy 4000 oklevél átvizsgálására nem vállalkozhattam, annak ellenére sem, hogy nyilvánvaló: az eredeti oklevelek a tanulmány szempontjából értékes és a regesztákból szükségszerűen kimaradó információkkal is szolgálhatnának. A Diplomatikai Levéltár és a Diplomatikai Fényképgyűjtemény anyagából készült adatbázis8 alapján történő munkára szintén nem volt mód, mivel a Zsigmond-kori oklevelek esetén az adatbázis a számunkra legfontosabb jegyekre, azaz a keltezési helyre és magára a pecsétre (nem a pecsételés módjára) vonatkozó információkat sajnos nem tartalmaz. A tanulmányban szereplő számadatok tehát nem a fennmaradt okleveles anyag egészére vonatkoznak, így semmiképpen sem tekintendők teljesnek - a vizsgált elemek egymáshoz való viszonyának meghatározására, hozzávetőleges arányok érzékeltetésére azonban alkalmasak. * * * Első lépésként arra kerestem a választ, hogy található-e valamiféle szabályosság vagy rendszeresség — akár a kiállítás helyét, akár annak idejét tekintve — a királyi oklevelek kiállításában. A Függelék 1. számú táblázata a Zsigmond 6 Zsigmond uralma alatt természetesen nem csak magyarországi uralkodását, de német királyságát és német-római császárságát is értjük. 7 Sabine Wefers: Das politische System Kaiser Sigmunds. Stuttgart 1989. 3. 8 A középkori Magyarország levéltári forrásainak adatbázisa [DL-DF 4.2], Szerk. Rácz György. Bp. 2003.
